Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
7. Hatékonysági kérdések összefonódása a belvíz hidrológiájával
- 33 Bár ez az eljárás igen szellemesen módot ad a területi tározódás szélső-értékeinek megállapitására, és ezek tetszőleges gyakorisága hatványfüggvényekhez rendelve megállapíthatók, ezek sorozata mégsem helyettesíti a területi tározások idősorát és egy hosszabb évsorozat össz-belviz- kárainak kiszámítására semmikép sem alkalmas. Ami pedig a tűrési idő figyelembe vételét illeti, ez még havi bontású hatványfüggvények esetén sem egyértelmű, mert az egyes növényféleségek tűrése lényegesen eltér egymástól. Végeredményben tehát hatékonysági vizsgálatok szempontjából ez az eljárás nem nyújtja a számítások elvégzéséhez a szükséges alapokat és tűrési vonatkozásban is csak viszonylag egynemű növénykulturáju területek esetén érvényesülnek alapfeltételezései. A tározások helyeit Salamig Pál felfogása szerint a csatornák mentén kell keresnünk, amely helyek csak akkor mentesülnek, amikor a medrek ürülése ezt már lehetővé teszi. A belviz-jelenséget jellemző tározásoknak ilyen módon való figyelembevétele azonban nem azonos a bizonyos idő után feltöltödő, egymásba átfolyó és igy késleltetést okozó mélyedések okozta tározással, vagy a lefolyástalan mélyedésekben történő tározással. Vagyis, a tározás alapvető módon a viznek a területen való jelentkezésével és mozgásával függ össze, és ezt a csatornák vizszál— litási kapacitása csak befolyásolja, de nem egymaga határozza meg. Az elmondottakból következően mind a 7«2., mind pedig a 7»3» pontban ismertettek az első olyan hidrológiai elméletek, amelyek egyesitik a dinamikus és statikus szemléleti módokat. Alapvetően az összegyülekezési folyamat feltételezésén, tehát a dinamikus szemléleten épülnek fel, azonban figyelmbe veszik a rendszer vizszállitóképességét is.