Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
6. Vízgazdálkodási elvek jelentkezése a belvíz hidrológiájában
21 6. Vízgazdálkodási elvek .jelentkezése a belviz hidrológián áb an Az összegyülekezési elmélet fokozatos fejlődése mellett egy u,i, magasabb szintű statikus szemlélet is megjelent a szakemberek körében. A mezőgazdaságnak a vizzel kapcsolatos igényeit ugyanis egyre világosabban fogalmazták meg, és már nem volt elegendő csupán a káros vizek elvezetéséről beszélni, hanem törődni kellett a visszatartandó vizzel is. Ez a sikvidéki vízgyűjtőben folytatandó vizgaz- dálkodás kérdését vetette fel, ami az érkező csapadék- /és egyéb/ vizek megoszlására vonatkozó vizháztartási egyenletek felirását vonta maga után, gyakran a lefolyás dinamikájának jellemzése nélkül. Ez az uj statikus szemlélet egyes szakemberek körében a dinamikus szemlélet kiegészitésekép jelentkezett, de voltak, akik önálló, átfogó megoldásokat kerestek ennek alapján. Ezeknek az elveknek a jelentkezése a belvizzel kapcsolatban törvényszerű volt akkor, amikor a mezőgazdaság a külterjesről egyre inkább a belterjes gazdálkodásra kezdett áttérni. Megfogalmazásuk azonban már nagyon is kényes kérdés volt mindenkor. így a probléma első jelentkezésekor is csak azoknak a nézeteknek lehetett igazat adni, amelyek különbséget tudtak tenni a hasznosan visszatartható csapadékvizek és a feltétlenül elvezetendő káros vizek között. 6.1. A vizgazdálkodási szemlélet Salamin Pál belvizi munkásságában A belvizzel kapcsolatban figyelembe veendő vizgazdálkodási elveket legvilágosabban Salamin Pál fogalmazta meg először 194-2-ben,"Tanulmány a hazai belvizrendezésről" c. munkájában fjs]- Ebben tudományos részletességgel elemzi a talaj természetes vizgazdálkodását és a belviz keletkezésének törvényszerűségeit. Megfogalmazása szerint akkor van belviz "ha a talaj termőrétegének hézagaiban több nedvesség van, mint azt a növényzet fejlődése megengedi". A belvizrendezés megöl-
