Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)
5. Az éghajlati valószínűségi függvény alkalmazása a belvíz hidrológiájában
17 á.5. Bogárdi János belvizi munkássága Bogárdi János kutatási eredményei részben az "éghajlati valószinüsé&i függvény"-en alapuló elméletet gazdagították, részben annak alkalmazására gyakorlati módszereket adtak. Jelentős továbbá az a kritikai vizsgálata is, amelynek a belviz hidrológiájával kapcsolatos összes korábbi elméletet és eredményt alávetette Wo Az éghajlati valószimiségi függvény előállítását részletesen bemutatta a Nádor-csatorna sárszentmihályi vízgyűjtőjére, továbbá megadta a függvény állandóit tizenkét vizi- társulat területére vonatkozóan. Ezzel először biztosított a belvizi kutatás részére eg.y-eg.y vidék csapadék-viszonyait leiró összefüggéseket. A lefolyási tényezőt illetően jelentős megfigyelési a- nyagra támaszkodó feldolgozásokkal gazdagította a belvizi hidrológiai ismereteket a korábbi képletekkel és táblázatokkal szemben. B feldolgozások a Nádor-csatorna sárszentmihályi vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőre, a Zagyva folyó jásztelki vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőre, valamint a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat négy részviz- gyüjtőjére vonatkoznak. /A belvizi szempontból különösen jelentős utóbbi terület lefolyási viszonyainak feltárása különben Lupkovics Brúnó nevéhez fűződik [27P A több évre vonatkozó vizsgálatok során megállapította a havi lefolyási tényezőket, majd minden hónapban az előfordult legnagyobb értéket véve, grafikusan ábrázolta a havi mértékadó lefolyási tényezők változását az év során az egyes vizsgált területekre. Ezek az eredmények első Ízben adtak módot arra, hogy az évi átlagos mértékadó lefolyási tényező értéke az év egyes szakaiban várható mértékadó lefolyási tényezők értékeivel egybevethető legyen és bizonyos arányokat lehessen megállapítani.
