Kienitz Gábor: A belvízrendezés hidrológiai alapjai kutatásának kritikai fejlődéstörténete (VITUKI, Budapest, 1972)

5. Az éghajlati valószínűségi függvény alkalmazása a belvíz hidrológiájában

17 ­á.5. Bogárdi János belvizi munkássága Bogárdi János kutatási eredményei részben az "ég­hajlati valószinüsé&i függvény"-en alapuló elméletet gaz­dagították, részben annak alkalmazására gyakorlati mód­szereket adtak. Jelentős továbbá az a kritikai vizsgálata is, amelynek a belviz hidrológiájával kapcsolatos összes korábbi elméletet és eredményt alávetette Wo Az éghajlati valószimiségi függvény előállítását rész­letesen bemutatta a Nádor-csatorna sárszentmihályi vízgyűj­tőjére, továbbá megadta a függvény állandóit tizenkét vizi- társulat területére vonatkozóan. Ezzel először biztosított a belvizi kutatás részére eg.y-eg.y vidék csapadék-viszonyait leiró összefüggéseket. A lefolyási tényezőt illetően jelentős megfigyelési a- nyagra támaszkodó feldolgozásokkal gazdagította a belvizi hidrológiai ismereteket a korábbi képletekkel és táblázatok­kal szemben. B feldolgozások a Nádor-csatorna sárszentmihá­lyi vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőre, a Zagyva folyó jász­telki vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőre, valamint a Pestvár­megyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat négy részviz- gyüjtőjére vonatkoznak. /A belvizi szempontból különösen je­lentős utóbbi terület lefolyási viszonyainak feltárása kü­lönben Lupkovics Brúnó nevéhez fűződik [27P A több évre vo­natkozó vizsgálatok során megállapította a havi lefolyási tényezőket, majd minden hónapban az előfordult legnagyobb ér­téket véve, grafikusan ábrázolta a havi mértékadó lefolyási tényezők változását az év során az egyes vizsgált területek­re. Ezek az eredmények első Ízben adtak módot arra, hogy az évi átlagos mértékadó lefolyási tényező értéke az év egyes szakaiban várható mértékadó lefolyási tényezők értékeivel egy­bevethető legyen és bizonyos arányokat lehessen megállapítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom