Kézdi Árpád - Markó Iván: Földművek - Víztelenítés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
2. Markó I.: A terepről lefolyó vízmennyiség meghatározása
Betonból készült zárt csatornák vagy nyílt burkolt medrek legkisebb esése, amikor a durva homokot vagy ennél finomabb (2,0 mm-nél kisebb) hordalékot a víz még továbbszállítja (átlagos viszonyok melletti tájékoztató értékek) 2.9. táblázat A zárt csatorna vagy nyílt burkolt meder legnagyobb vízmagassága cm Legkisebb esés o /oo A zárt csatorna vagy nyílt burkolt meder legnagyobb vízmagassága cm Legkisebb esés 0 /oo 10,0 15,0 40,0 2,8 12,5 10,0 50,0 2,4 15,0 7,0 60,0 2,0 .20,0 5,0 80,0 1,5 25,0 4,0 100,0 1,2 30,0 3,3 adó szemcseátmérő-függvényében a 2.8. táblázatban tüntettük fel. A 2.9. táblázatból pedig leolvashatjuk a csatorna vízoszlopmagasságának és a legkisebb esésnek összefüggését. 2.2. A MÉRTÉKADÓ NAGYVÍZHOZAM MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZERE Mértékadó nagyvíznek nevezzük a nyílt vízfolyás vagy zárt csatorna valamely szelvényében a vizsgálatra kiragadott időszakban észlelt — méretezéshez alapul vett — legmagasabb vízállást. Ehhez a vízálláshoz tartozó vízmennyiség a mértékadó nagyvízhozam. Jelenleg még nincs olyan összefüggés, amely a földmunkákkal kapcsolatos mindenfajta vízfolyás mértékadó nagyvízhozamának egységes meghatározására alkalmas lenne. Ezért a terepről lefolyó, bennünket érdeklő különböző jellegű és esésű medrekre külön-külön kell a legmegfelelőbb szemi- empíriákat tárgyalnunk a következő — mesterséges — csoportosítás szerint: 1. kisvízfolyások (belvízcsatornák és vízmosások kivételével), 2. belvízcsatornák, 3. vízmosások, 4. a földművek víztelenítő berendezései. A mértékadó nagyvízhozam meghatározásához minden esetben körül kell határolnunk a vízfolyás szabályozandó szakaszának legalsó szelvényéhez tartozó vízgyűjtő területet. A vízgyűjtő terület meghatározásához leggyakrabban a rendelkezésre álló 1:10 000, 1:25 000 vagy 1:50 000 méretarányú szintvonalas térképet használjuk. A vízgyűjtő terület határvonala a vízfolyás vizsgált szelvényéből indul ki és folyamatos vonalként ugyanoda tér vissza. Mindenütt a rétegvonalakra merőleges és felváltva a domborzat hegycsúcsain, ill. nyeregpontjain halad keresztül (2.4. ábra). A vízgyűjtő terület körülhatárolása után azt felosztjuk olyan részekre, amelyeken belül a lejtési viszonyok, a talaj áteresztőképessége és a növénytakaró tulajdonságai azonosnak tekinthetők. Ez a felosztás sohasem végezhető a tervező- irodában, csak térkép alapján. A mértékadó nagyvízhozam meghatározása céljából a tervezés megkezdése előtt a helyszínt be kell járni. A bejárás során érintkezésbe kell lépni a helyi hatóságokkal, érdekeltekkel, meg kell ismerni a vízfolyással szemben támasztott panaszokat és igényeket. A helyszíni szemlén meg kell vizsgálni a völgy talaját, a meder hordalékát, a növénytakarót, a már megépült műtárgyakat, a vízhasználatokat, a múltban létesített mederrendezéseket. Ki kell keresni egy olyan szakaszt, amelyen a meder semmiféle elfajulást nem mutat. Ezt egészséges mederszakasznak nevezzük és irányadónak tekintjük további tervezéseink során. A térképbe be kell jelölni az ártér szélét. Az árvizek szétterülésének határa rendszerint jól felismerhető a rétek és szántóföldek határvonalán. A kintrekedt árvizekre az ún. savanyú füvek és vízkedvelő növényzet jelenléte figyelmeztet. A helyszíni szemle során még adatokat kell beszerezni a legmagasabb vízállásra és vízhozamra is. Az árvízszint a lakosság közlése alapján, esetleg a még fennmaradt árvíznyomokból állapítható meg. A vízfolyás völgyének szemléje után a vízgyűjtő területen is ellenőrizni kell a térképen feltüntetett adatokat a lefolyási tényező megállapítása céljából. A vízgyűjtő terület szemléjén osztályokba soroljuk a területet a lefolyási tényező és a vízáteresztő képesség megállapítása végett. A szemle során még arról is meg kell győződni, hogy a barázdák iránya a szintvonalakat vagy az esésvonalat követi-e, mert az utóbbi szántási mód igen nagy mennyiségű hordalék lesodrását idézheti elő. 2.21. Kisvízfolyások mértékadó nagy vízhozama Kisvízfolyásnak nevezzük azokat az élővizeket, amelyeket szabályozáskor — már eleve — teljes szelvénnyel építünk meg. A folyókat ezzel szemben úgy szabályozzuk, hogy csak a szelvény egy részét (a vezérárkot) készítjük el, a többit a víz eleven ereje hordja ki. A kisvízfolyások szabályozásakor tehát a víz munkájára nem számítunk. A részletes vízrajzi megfigyelésbe bevont kisvízfolyás esetében a mértékadó nagyvízhozam megállapítása céljából statisztikai, ill. valószínűségszámítási módszereket alkalmazunk, és ily módon megbízható eredményekre juthatunk. 16
