Kézdi Árpád - Markó Iván: Földművek - Víztelenítés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
2. Markó I.: A terepről lefolyó vízmennyiség meghatározása
A részletes vízrajzi megfigyelésbe bevont vízfolyások adatai a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) által kiadott Vízrajzi Évkönyvekben és az intézet egyéb kiadványaiban megtalálhatók. A részletes vízrajzi megfigyelések hiányában — és ez az esetek legnagyobb része — közelítő eredményt nyújtó szemiempirikus összefüggések állnak a tervező rendelkezésére. Ezek gyakran 100%-os szórást is mutatnak, és kritikai érzék nélküli mechanikus alkalmazásuk sok veszélyt rejt magában. Felhasználásukat csak a kisvízfolyás természetével ismerős és helyi tájékozottságé mérnököknek ajánljuk. Korszerűbb a VITUKI által összeállított (Csermák, 1954) összefüggés, ahol a hibahatár már ±30%-on belül van. Ez a vízrajzi megfigyeléseken alapuló összefüggés a következő: NQp%= Bp |/F , ahol NQpyo a különböző (p%) valószínűségi nagyvízhozam, m3/s; ß a 3% valószínűségű (33 évi gyakoriságú) árvíz fajlagos tényezője, amelynek nagysága az ország különböző tájain más és más; pontos értéke a 2.5. ábrán feltüntetett izometrikus térképről olvasható le; p az előfordulási valószínűségi tényező, amelynek értékét 1500 km2-nél kisebb vagy nagyobb vízfolyás esetében a 2.5. ábra alján olvashatjuk le; Fa vízgyűjtő terület kiterjedése, km2. Földművek víztelenítése során leggyakrabban a 3%-os valószínűségű 33 évi gyakorisággal számolunk, amikor p = 1 és az összefüggés a következőképpen leegyszerűsödik: NQ3% = *Vf. Behelyettesítve az előző összefüggésbe: NQP% = Pn% NQ,% Példa (Csermák módszere) Keressük a Szombathely melletti kisvízfolyás 1%, 3% és 20%-os valószínűségi nagyvízhozamát, ha a vízgyűjtő terület F = 4 km2. Az 1%-os valószínűségű árvizet a közúti és vasúti híd nyílásának megállapításához, a 3%-ot a belsőségek, a 20%-ot pedig a külső területek közötti földmeder méretezésének alapjául tekintjük (2.6. ábra). NQ3% = 8 ft = 2,5 /4 = 5,00 m3/s; NQi% = Pi%NQ3% = 1,3-5,00 = 6,50 m3/s; NQ20% = p20%NQ3% = 0,55 -5,00 = 2,75 m3/s. 2.10. táblázat Értékek a lefolyási tényező számításához a=a1 + a2 + a3 (átlagos viszonyok melletti tájékoztató értékek) Megnevezés 1. A lejtési viszonyok tényezői I. igen erős lejtő (az oldalak hajlása 35% vagy annál nagyobb) 0,10 II. közepes lejtő (az oldalak hajlása 35 és 11% között) 0,06 III. szelíd lejtő (az oldalak hajlása 11 és 3,5% között) 0,04 IV. sík vidék (az oldalak hajlása 3,5% vagy annál kisebb) 0,01 2. A talaj áteresztőképességének tényezői «2 I. igen vízzáró talaj 0,10 II. kissé áteresztő talaj 0,06 III. áteresztő talaj 0,03 IV. igen áteresztő talaj 0,01 3. A növénytakaró tényezői *3 I. kopár szikla 0,10 II. rét, legelő 0,08 III. feltört termőtalaj, erdő 0,05 IV. zárt erdő, laza hordalék 0,01 csatornák vízszintje és partéle között mindig hagyunk 0,30...1,00 m biztonságot, ugyanígy a műtárgyak esetén a mértékadó nagyvízhozam és a szerkezet alsó éle között is. Ebben a biztonságban a ±30%-os szórás minden esetben elfér. Véleményünk szerint a Csermák-féle számítást csak első közelítésben lehet felhasználni, mert a vízgyűjtő terület alaki hatását nem veszi figyelembe. Kisvízfolyások mértékadó nagyvízhozamát jó közelítéssel meghatározhatjuk oly módon is, ha a vízgyűjtő területet felosztjuk olyan részekre, amelyeken belül a lejtésviszonyok, a talaj áteresztőképessége és a növénytakaró tulajdonságai azonosnak tekinthetők (2.4. ábra). Ezekre a területrészekre azután a 2.10. táblázat segítségével kiszámítjuk az évi átlagos lefolyási tényezőt. A lefolyási tényező évi átlagos (normális) értékét a lejtési viszonyok (aj, a talaj áteresztőképessége (a2), végül a növénytakaró késleltetése (a3) befolyásolják. A lefolyási tényező tehát az a = «-í + a2 + a3 A számított értékek a ±30%-os hibahatárok között összefüggésből számítható, ahol az egyes tényezők értékeit vannak, ezért a mértékadó nagyvízhozamra számított nyílt a 2.10. táblázat tartalmazza. 2 Földművek - Víztelenítés M*« llNÉI íwSWH* PÉCS ^ SZ** 'íCí • /2£')
