Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
3. Víziutak - 3.3 Mesterséges hajócsatornák
legalább 1,5 m legyen. Mivel az utazási sebesség a vízmélységgel növekszik, a csatorna mélységét legalább a mértékadó hajó merülésének 1,75- szorosára célszerű felvenni. A mélység növelése hatékonyabb a hajósebesség szempontjából, mint a szélességé. A nemzetközi jelentőségű csatornák mélysége 3,5 m legyen. Egy- és kétjáratú csatorna keresztszelvényét láthatjuk a 3.3—8., ill. 3.3—9. ábrákon. A szél és a hajók okozta hullámok rongálásától a rézsűket védeni kell. A hullámverés nagysága a hajó sebességétől, a csatorna méreteitől és a szél irányától függ. Nem annyira a hullámok ütése, mint a visszahúzódásnál gyakorolt szívóhatásuk veszélyes. A csatorna rézsűit a legmagasabb csatornavízszint alatt 1—1 m-nyire biztosítjuk a hullámverés ellen. Az olyan csatornákon, amelyeken gyakran közlekednek önjáró motoros hajók, vagy ha a meder anyaga finom homok, a partbiztosítást célszerű a mederfenékig kiépíteni. Az enyhe rézsűket 10 -j- 20 cm vastag zúzottkő vagy forgácskő rétegre helyezett 20 -f- 30 cm vastag kőterítéssel biztosíthatjuk. A meredekebb rézsűk esetében előregyártott vagy a helyszínen készített, szűrőrétegre helyezett betonlapokat alkalmazhatunk. Jó védelmet nyújt az aszfaltburkolat is. A rézsű felső sávját növényzettel is biztosítani lehet. A víz alatt 1 m mélységig nád, sás, káka, hínár telepíthető, amelyek jól csillapítják a hullámenergiát. A víz feletti részen, amelyet a jég nem veszélyeztet, fűz- és nyárfadugványokkal és gyeptéglával lehet védekezni. A 3.3—10. ábrán partbiztosításokat láthatunk. 72 3.3—9. ábra. Kétjáratú csatorna keresztszelvénye 3.3—8. ábra. Egyjáratú csatorna keresztszelvénye
