Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek
állapotot mutatja, amikor csak annyi víz érkezik, amennyit más célokra (hajózási vízszint biztosítása, az öntisztuláshoz a mederben hagyandó élővíz, a vízkivételek szintje és vízigénye stb.) tovább kell engedni. Ebben az esetben a csúcsüzem céljára nem lehet vizet tározni. 0) Ö) C, Ó\ By f, 4.4—209. ábra. A csúcsüzemű vízerőmű napi üzemének típusai A csúcsüzem alaptípusát a 4.4—210. ábra mutatja be. Az 1 jelű vonal a tározás nélküli üzemet, a 2 jelű vonal a csúcsüzemet mutatja. Csúcsüzemben AP-vel nagyobb teljesítmény érhető el á0 ideig, de ennek megfelelően 24—ta óráig kisebb, Pa lesz a teljesítmény. A flc csúcsidő, a AP teljesítőképesség, a turbinák együttes nyelőképessége, valamint a csúcsidőn kívül lebocsátandó minimális vízmennyiség szoros kapcsolatban vannak egymással, és bármelyik meghatározható a többi ismeretében. Szerepet játszik itt még a turbinák hatásfoka, a generátorok teljesítménye, a tározótér stb. Mennél rövidebb a csúcsüzem időtartama (tc) annál nagyobb a teljesítőképesség-növekedés (AP). A csúcsüzem kezdetekor a turbinákat fokozatosan nyitják, miközben a felvízben leszívás, az alvízben pedig vízszintemelkedés következik be, ami nem permanens, változó vízmozgást létesít. Ezenkívül a felvízben a csúcsüzem ideje alatt egy negatív ellentétes, a vízpótlásnál pedig egy pozitív ellentétes hullám; az alvízben egy pozitív azonos, ill. egy negatív azonos hullám keletkezik. A csúcsüzem végén a turbinákat zárják, és a felvízszín megemelkedik, az alvízszín pedig apad. A, két vízszínváltozás miatt az esés is változik. A vízszín és a vízsebesség változása hevesebb az alvízben, mint a duzzasztott felvízben. A 368 4.4—210. ábra. A csúcsüzem alaptípusa
