Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek

kiépítési értékek, akkor is elsősorban helyi okok miatt (pl. az Elszászi Nagycsatornán Ottmarsheim, Fessenheim, Vogelgrün) vagy természet- védelmi okokból (pl. Rheinau). A kiépítés mértéke az energiaigények rohamos emelkedésével állan­dóan növekvő tendenciát mutat a tározás nélküli vízerőművekben is. A vízerőművek csúcsüzeme további lehetőséget biztosít a kiépítési vízhozam növelésére. A 4.4—173. ábra a rajnai vízerőművek kiépítési mértékének változá­sát mutatja az idő függvényében. A kiépítés mértéke a kiépítési vízhozamnak napokban vagy száza­lékban kifejezett tartóssága, vagy valamely jellemző vízhozamhoz viszo­nyított értéke. Ez utóbbit kiépítési modulusnak is szokás nevezni. A kiépítési modulust rendszerint a kiépítési vízhozam (Qt) és a köze­pes vízhozam (Qk) viszonyaként adják meg: A kiépítési modulus értéke 1 és 3 között mozog. Az újabb rajnai víz­erőműveknél 1,20 -5- 1,30, a Mosel-vízerőműveknél egységesen 1,26, Ju­goszláviában 1,50 körüli érték, Franciaországban egyes esetekben a 3,5-et 80 70 60 S0 40 30 '20 10 0’ 4.4—174. ábra. Az évi költségkülönbség változása a gépszám és a maximális duzzasztási szint függvényében (nagymarosi vízerőmű) 330

Next

/
Oldalképek
Tartalom