Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek
is eléri. A tiszalöki vízerőmű kiépítési modulusa 0,57, nagyon alacsony érték. A gazdaságossági vizsgálat arra irányul, hogy a különböző kiépítési modulusú alternatívák közül azt a legnagyobbat válasszák ki, amely mellett a vízerőmű még gazdaságos (4.4—174. ábra). A vízerőmű hidraulikai hatásfoka fejezi ki azokat a veszteségeket, amelyek az üzemvíznek a vízerőtelephez való hozzá- és elvezetése során áramlási okok miatt lépnek fel. A folyószakasz hasznosítási foka adott elméleti vízerőkészlet mellett az E növelésével javítható. Az E pedig akkor nő, ha az y összetevői nőnek, azaz a veszteségek csökkennek. A tervezőknek erre kell figyelniük. Azokban az országokban, amelyeknek a nagy energiaigényhez ké- - pest kevés az energiahordozójuk, különösen fontos, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználják a megújuló, soha ki nem merülő víz- erőkészletet. Ennek csak a gazdaságosság szab határt. Ezért azonos gazdaságossági mutatók mellett azt a változatot kell előnyben részesíteni, E amelynél az y = hasznosítási fok nagyobb. Az ország természeti kin- Ei cseivel való helyes gazdálkodásnak ez az alaptétele. Valamely folyószakasz maximális hasznosításáról csak akkor beszélhetünk, ha a hasznosítás során kimerítettük a gazdaságossági kritériumok által nyújtott összes lehetőséget. Az energiaátalakítás gépi berendezéseinek hatásfoka az idők folyamán nagyon magas értéket ért el. A vízikerekek 30 -j- 70%-ával szemben a korszerű turbinák legjobb hatásfoka már a 93%-ot is meghaladja. Ennek ellenére a nagy turbinagyárak vízgépészeti laboratóriumaiban még ma is nagy összegeket fordítanak arra, hogy további néhány tized százalékos javuiást érjenek el a hatásfokban, illetőleg általában javítsák a turbinák hatásfokviszonyait. Nyilvánvaló, hogy a vízerőhasznosítás hatásfokának, a vízerőkészlet kihasználásának növelése érdekében nagyságrendben nagyobb lehetőségeket nyújt a vízépítés. A tervező vízimérnökök feladata ezeknek a lehetőségeknek a lehető legteljesebb kiaknázása. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy a turbinák méretében és súlyában az új konstrukciókkal elért megtakarítások nemcsak maguknál a gépeknél jelentkeznek, hanem az építményeknél is. Ezért a vízi- mérnöknek és gépészmérnöknek szorosan együtt kell működnie. Az előbbiek alapján az y hasznosítási fokot a műszaki-gazdaságossági lehetőségek határáig a következő eszközökkel növelhetjük: 1. Növeljük az esést. 2. Növeljük a kiépítési vízhozamot. (A hidrológiai hatásfok javítása.) Ennek két lehetősége van: a) A költségek csökkentése. Adott gazdaságossági kritériumok meghatározzák a kiépítés mértékét. Ha tehát a költségeket csökkentjük, ak331
