Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek

ábra az egyes veszteségek nagyságrendjét és egymáshoz viszonyított arányukat mutatja.

Valamely kihasználandó folyószakasz hasznosítási foka az alábbi tényezőkből tevődik össze:

»7xi a folyószakasz esésének hasznosítási foka,

■>]q a vízerőmű hidrológiai hatásfoka, r/h a vízerőmű hidraulikai hatásfoka,

7]t a turbina (és esetleges hajtómű) hatásfoka,

7]g a generátor hatásfoka, e az önfogyasztási tényező.

Az ábra a

„=100(1->,) (%)

veszteségtényezőket ábrázolja.

Az előbbi résztényezők alapján a folyószakasz hasznosítási fokát közelítően az

V = >?n • í?q • í?h' >7t 'Vt? (1 — £)

összefüggés fejezi ki.

A folyószakasz teljes eséséből folyócsatornázás esetén mintegy 60%, üzemvízcsatornás elrendezés esetén 50 90%, völgyzárógáttal esetleg

90%-nól is több használható ki.

A vízerőmű hidrológiai hatásfoka az a szám, amely megmutatja, hogy az adott kiépítési vízhozam esetén az összes vízmennyiség hasznosításával számítható energiamennyiségnek mekkora hányadát1 hasznosítjuk. Megfordítva: hidrológiai veszteség az az energiamennyiség, amelyet a kiépítési vízhozamon felüli vízhozamokkal lehetne termelni. Ennek egy részét az ún. esésnöveléssel hasznosítani lehet.

A kiépítés mértékének meghatározása ma elsősorban gazdaságossági kérdés. Korábban sok esetben a műszaki lehetőségek (kis nyelőképességű

turbinák, együttműködő energiarendszer hiánya) és a kisebb energiaigény korlátozták a kiépítés nagyságát. Ma már ritkábban fordulnak elő kis

I

I

%

(7.) (nap) 1900 1910 1920 1930 1949 1950 1960

0 10 20 30 40 50 60 70- 80- so- 1000

100

200300365

1

23 4

5 6

83

4-4—172. ábra. A hasznosítás fokának 4.4—173. ábra. A rajnai vízerőművek és a veszteségtényezőknek a változása kiépítési mértékének alakulása

329