Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek
országban, Olaszországban, Belgiumban, Spanyolországban, Lengyelországban, Kanadában, Svájcban stb. terveznek vagy építenek csőturbinás vízerőműveket. A Szovjetunióban a már befejezés előtt álló kijevi vízerőművön kívül csőturbinát terveznek a cserepovecki, a szaratovi, kanyevi, a Dnyeszter- és a Szekszina-vízerőművekbe. Amennyiben a kijevi erőműben szerzett tapasztalatok jók lesznek, csőturbinával látják el az összes létesítendő Volga- és Káma-erőművet is. Ezek összes teljesítőképessége 5000 MW lesz, és 10 -p- 15 m esés mellett kb. 100 csőturbinára lesz szükség. Előzetes becslés szerint a csőturbinával várható megtakarítás itt 100 millió rubel. Külön ki kell emelni a csőturbinás vízerőműveknek azt az előnyét, amit a csőturbina reverzibilitása jelent. A csőturbina igen jó (80%-ot is meghaladó) hatásfokkal szivattyúként is üzemeltethető. Ez a tulajdonsága célszerűen felhasználható a) a folyami vízerőmű szivattyús energiatározóként való üzemeltetéséhez, b) a víznek más célra (öntözésre, ipari vízellátás) a felső bögébe való juttatására. Az előbbire példaként a lengyel Visztula-terv egyik változatát lehet megemlíteni. A Visztulán tervezett 9 db 7,5 -^12 m esésű vízlépcső közül nyolcba csőturbinákat terveznek, ami lehetővé teszi az éjszakai fogyasztási völgyben a víz felfelé szivattyúzását és tárolását annak érdekében, hogy csúcsidőben nagyobb vízmennyiség álljon a turbinák rendelkezésére. Ezáltal az összteljesítmény 30%-kal, a csúcsenergia 28%-kal megnő, a fajlagos beruházás 20%-kal, a betonmunkák mennyisége 40%-kal csökken. A csőturbina szivattyúüzemének más célra való hasznosításáról az 5. fejezetben lesz szó. 4.48 A VÍZERŐMŰVEK TERVEZÉSÉNEK, ÉPÍTÉSÉNEK ÉS ÜZEMELÉSÉNEK KÜLÖNLEGES KÉRDÉSEI 4.481 A vízerőművek tervezésének irányelvei A VlZERÖKÉSZLET KIHASZNÁLÁSA, A KIÉPÍTÉS MÉRTÉKE A gazdasági fejlődés mai körülményei között a vízfolyások elméleti energiakészletének lehető legnagyobb mértékű kihasználására kell törekedni a gazdaságossági követelmények kielégítése mellett. Vezessük be az E V~ Et tényezőt, amelyet a hasznosítás fokának nevezünk. A számlálóban szereplő E a gazdaságosan hasznosítható vízerőkészlet, Et pedig a vizsgált folyószakasz teljes elméleti vízerőkészlete. Az i] hasznosítási fok megmutatja, hogy az adott műszaki és gazdasági körülmények között az elméleti vízerőkészlet mekkora hányadát lehet hasznosítani. A vízerőkészlet hasznosítását befolyásoló tényezőkről, valamint a hasznosítás fokának alakulásáról a 4.4—172. ábra nyújt áttekintést. Az 328
