Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek

A szívócsatorna (szívócső) feladata:

a) a statikus szívómagasság hasznosítása;

b) a dinamikus szívómagasság hasznosítása:

c) a turbinából kilépő víz kártétel nélküli bevezetése az alvízi mederbe.

Statikus szívómagasságon a turbina járókerekének alsó éle és az alvízszint közötti magasságkülönbséget értjük. Jele: hs.

A 4.4—128. ábrával kapcsolatban írjuk fel a Bernoulli-tételt az Y—Y alapsíkra vonatkoztatva, a turbinából a szívócsőbe belépő és a szívócsövet elhagyó vizelemre:

P

r

cl

+ + y —

*+%- + y + M

ahol Ah a szívócső súrlódás és leválás okozta vesztesége. Az egyenletet átrendezve:

— K— + Ah.

cl

__c\

7 7 2g+ 2g

Ez a turbina kiömlési sezlvényében uralkodó nyomást adja.

A szívócső bővülete következtében fellépő diffúzorhatás miatt a

cl - ci

2 g

■Ah

dinamikus szívómagaságot nyerjük vissza. Vezessük be a

cl - c"

h*=W'-Ah

jelölést, akkor írható, hogy

P _

7

A dinamikus szívómagasság a

Po

h<i = >?d

K — h,,.

cl-ej

2 g

alakban is írható, ahol a diffúzor hatásfoka. Értéke: 0,85.

287