Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek
A vg annál nagyobb, mennél drágább az üzemvízcsatorna egységnyi hossza, és annál kisebb, mennél nagyobb a helyettesítő energia önköltsége. Bonyolultabbá teszi a vizsgálatot, ha arra a maximális energiameny- nyiségre törekszünk, amelynek az önköltsége még versenyképes. Külön gazdasági vizsgálatot igényel a szivárgás elleni tömítés, ill. burkolat kérdése. Az előzőekben láttuk, hogy a víz által szállított finom hordalék idővel a természetes kolmatáció révén minden beavatkozna nélkül is csökkenti, esetleg meg is szünteti a szivárgást. Ez azonban bizonyos kockázattal jár. A kolmatációs folyamat alatti szivárgások károkat okozhatnak. Elképzelhető, hogy ezek a károk lényegesen kisebbek, mint az elhárításukra fordítandó összegek, s akkor a tervező inkább a kártalanítást választja, beépítve ezt az összeget a költségvetésbe. Hazai példa a természetes kolmatációra a kesznyéteni vízerőmű tározója. Itt az első elárasztás után fellépő nagymértékű szivárgás a töltések mentén széles sávban feláztatta a talajt. A szivárgás azonban rövid idő alatt teljesen megszűnt. A burkolatokkal is célszerű takarékoskodni, mert nagyon megdrágítja az üzemvízcsatornát. Annak eldöntése, hogy hol és milyen burkolatot gazdaságos készíteni, csak a részletes tervezés során, a helyi körülmények alapján lehetséges. Mérlegelni kell a talajnemet, a hidraulikai nyomást. Sck esetben a felvízcsatornát csak a vízerőtelep előtti legmagasabban fekvő szakaszán, az alvízcsatornát pedig a legmélyebben fekvő szakaszán burkolják. A Rajna Basel—Strasbourg közötti szakaszán létesített vízerőművek üzemvízcsatornáiban a természetes kolmatáció hatásának tanulmányozása alapján a burkolatokat csökkentették. Az alábbi adatok a felsorolt vízerőművekben a burkolt felületek nagyságát adják meg. 256 4.4—95. ábra
