Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.1 A vízerőhasznosítás feladata

Pi = rQ (Hi + -y^| [mkp/s],

a szakaszból másodpercenként távozó ugyancsak y ■ Q súlyú víztest munkaképessége pedig

p2 = y • Q |h2 -f [mkp/s],

A belépő és kilépő teljesítőképesség közötti különbség:

p = Pi-p2-y-Q[h + 32-*** j [mkp/s].

Ez az a teljesítmény, amelyet a víz a H esésű folyószakaszokon a meder ellenállás legyőzésére kifejtett. Ha v2 > u1; akkor a mederellenállás nem emésztette fel a szakasz teljes helyzeti energiáját, a v2 <Cv1 viszont azt jelenti, hogy a mederellenállás nagyobb volt, mint a vízfolyás potenciális energiakészlete, s a különbséget a kinetikai energiatartalom csökkenése adja. Ha a sebesség nem változik, akkor a mederellenállás éppen felemészti a szakasz potenciális energiáját. A sebességváltozásból adódó kinetikaienergia-változás a potenciális energiakészlethez képest elhanyagolható, ezért a szakaszon bekövetkező esetleges sebességváltozásoktól függetlenül a H esésű folyószakasz elméleti (potenciális) teljesítménye:

P = yQH

[mkp/s].

Tekintetbe véve, hogy y = 1000 kp/m3 és 1 LE = 75 mkp/s,

P

1000

75

QH = 13,3 QH

[LE],

továbbá 1 LE = 0,736 kW,

ezért P = 13,3 -0,736 -QH [kW],

tehát

P — 9,8 QH j [kW],

A gyakorlati számításokban figyelembe kell venni azokat a veszteségeket, amelyek a turbina és a generátor működése során fellépnek. Ennek megfelelően a teljesítmény képlete a következőképpen alakul:

P = 9,8 t]tVaQH

[kW],

ahol rjt a turbina hatásfokát és rjg a generátor hatásfokát jelenti.

Közelítő számításokban megelégedhetünk a teljesítmény közelítő értékének meghatározásával. Ilyen esetekben a turbina és a generátor átla136