Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.1 A vízerőhasznosítás feladata
gos hatásfokértékeit lehet a képletben figyelembe venni. Helyettesítsünk rjt és rja helyébe egyaránt 0,90-ot, akkor P — 9,8-0,90-0,90 QH [kW], tehát a teljesítmény közelítő értéke a turbina és a generátor átlagos hatásfokát is figyelembe véve: P = 8QH [kW], A QH szorzat együtthatója természetesen az elérhető hatásfok értékektől függően eltérő is lehet. A villamos teljesítménynek és villamos energiának a gyakorlatban használatos mértékegységei a KGST ajánlása szerinti jelölésekkel: Mér t é k e g y s é g a 103a 10Ba 10na 1012a Teljesítmény wattos w kW MW GW TW látszólagos VA kVA MVA GVA TVA meddő VAr kVAr lVIVAr GVAr TVAr Villamos energia wattos Wh kWh MVh GWh TWh meddő VArh kVArh MVArh GVArh TVArh Ezekben a jelölésekben a k, M, G és a T jelentése a következő: k = kilo = 103 = ezer, M = mega = 106 = millió, G giga = 109 = milliárd, T — tera = 1012 = billió. 4.12 A VlZERÖKÉSZLET A vízfolyásokban rejlő energia mennyiségét, az ún. vízerőkészletet nem lehet olyan egyszerűen meghatározni, mint más energiahordozó esetében. A vízfolyás energiája — amint azt korábban láttuk — a lefolyó víz mennyiségétől és esésétől függ. Ezek a tényezők azonban térben és időben változnak. Nem lehet tehát egy meghatározott vízerőkészletről beszélni, ill. azt egyetlen értékkel jellemezni, mint pl. egy szénelőfordulás által képviselt energiakészlet esetében, amely gyakorlatilag változatlan, statikus jellegű mennyiség. Emellett a vízerőkészlet hasznosítását műszaki és gazdasági szempontok korlátozzák. Ennek megfelelően megkülönböztetünk 137
