Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.1 A vízerőhasznosítás feladata
A vízerő-hasznosítás alapelve, hogy a mederellenállást csökkentjük, s az így felszabaduló energiát hasznos munkára fordítjuk. A súrlódási munka csökkentésének két lehetősége van: a) Duzzasztómű vagy völgyzárógát segítségével megnöveljük a vízmélységet. Ezáltal csökken a sebesség s vele a súrlódási veszteség. A víz kisebb eséssel vezethető tovább, s a duzzasztóműnél H esést nyerünk a hasznosítás számára (4.1—4. ábra). Az ábrán a Hi-gyel jelölt esésnek megfelelő potenciális energia biztosítja a víz lefolyását, azaz elvész a csökkentett mederellenállás legyőzése során. b) A vízfolyás vizét mesterséges csatornába vezetjük, amelyben kedvezőbb viszonyokat biztosítunk a lefolyás számára, mint amilyen a főmederben van. Ezt szabályos keresztszelvény kialakításával, burkolással, általában kisebb ellenállású meder létesítésével érjük el. így az üzemvíz 4.1—4. ábra. A súrlódási munka csökkentése duzzasztással 4.1—5. ábra. A súrlódási, munka csökkentése mesterséges csatornával a főmeder esésénél (í0) kisebb eséssel (íu) vezethető le, s jelentős vízszintkülönbség (H) keletkezik az üzemvízcsatornában, ill. a vízfolyásban folyó víz között (4.1—5. ábra). A H hasznosítható esés két részből tevődik össze: a 4.1—4. ábra jelölései szerint a duzzasztás révén nyert Hd és az L0 hosz- szúságú üzemvízcsatorna segítségével nyert íiu értékekből. Eszerint H = Hd + Ha = Hd + (I0 - íu) Lu. A súrlódási munka csökkentése révén az első esetben a teljes természetes esésnek mintegy 60—70%-a, az utóbbi esetben még ennél is nagyobb hányada hasznosítható. 134
