Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
4. A kesznyéteni vízerőmű
55. ábra. A kesznyéteni vízerötelep alvízi öblözete A keszon környezete süllyesztés közben természetesen fellazult, úgyhogy a tápcsatorna feltöltése után a víz a folyós homokot a keszon körüli hézagokba mosta. így, a kb. 4,3 m széles ejtőcsövek alatt a keszon mellett, üregek keletkeztek és az ejtőcsövekben levő 1,5 at nyomású víz az ejtőcsöveket hosszirányban szétrepesztette. A fenti hibák megállapítása után a legelső teendő az altalajnak a megszilárdítása volt. Ez injektálással történt. Az ejtőcsövek fenéklemezén fúrt lyukakon keresztül kb. 60 m3 cementhabarcsot kellett beinjektálni, amely kitöltötte a keszon körül kialakult hézagokat, és alátámasztotta az ejtőcső fenéklemezét is. Az injektálással azonban nem lehetett az ejtőcső oldalaiban keletkezett hézagokat vízzáróan tömíteni. Ezért annak a meggátolására, hogy az ejtőcsőben levő nagynyomású víz többé ne juthasson be a talajba, az ejtőcsövet vaslemezzel kellett burkolni. Ez rozsdamentes mangán-acél lemezek felerősítésével és hézagmentes összehegesztésével történt. A vízerőtelepen, ahol a javítási munkákat 1948-ban Galli László mérnök javaslatai szerint végezték, újabb hibát nem észleltek. 91
