Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
1. A Tiszalöki vízlépcső
Lakótolep A lakótelep a vízlépcsőtől a Tiszalök felé vezető műút jobboldalán, a vízlépcsőtől kb. 700 m-re, a műúttól a vasúiig terjedő 5,8 ha kisajátított területen fekszik. A lakótelepnek egy közlekedési útja van a telep közepén és az egyenes vonalban vezet a műúttól a MÁV megállóig. A lakóházak az út mindkét oldalán egyenes vonalban helyezkednek el. A lakótelepen 11 ikerházban 22 lakás és egy 10 szobás legényszállás, továbbá egy kultúrház épült. Minden házhoz 920 m2 alapterületű kert is tartozik. A lakótelep vízellátására a vízlépcső közelében fúrt kút szolgál. A szennyvízelvezetés pedig a lakóteleppel szemben a műút másik oldalán levő szennyvíz derítőbe történik, ahonnan a Tiszába nyomják. A területre eső csapadékvizet a lakótelep mellett külön kisajátított területen elhelyezett emésztő területre vezetik. Az építés A tiszalöki vízlépcső építési munkáit 1950-ben kezdték meg a felvonulási épületek, műhelyek és raktárak építésével. Ezekkel egyidőben megindult a Rázompuszta-tanya elbontása, a Tiszalök—tiszadadai műút áthelyezése és a bekötő iparvágány építése. A felvonulási épületek elrendezését és az építés organizációját jól mutatja a 20. ábra. Az alapgödör földmunkája Az alapgödör földmunkáját 1950 tavaszán kezdték el. A terepszint 94,5 m A. f.-i, a talajvíz 90,00 m A. f.-i szintű volt. Az alapgödörből kereken 400 000 m3 földet kellett kiemelni, s a duzzasztóműnél &2,00 m A. f.-i, a hajózsilipnél 80,00 m A. f.-i, a vízerőtelepnél 77,50 m A. f.-i legmélyebb szintet kellett elérni. A munkát 6 m3 űrtartalmú scraeperekkel kezdték meg és a kitermelt földből az alapgödröt körülvevő és az árvízszint fölé érő, a balparti magaspartba bekötő védőtöltést készítettek. A scraeperes munkát azonban a talajvízszint közelében 1950 augusztusában abbahagyták, mert a nehéz gépek a nyirkos talajba annyira besüllyedtek, hogy nem tudtak kellő eredménnyel dolgozni. A scraeperek az alapgödörből 180 000 m3 földet termeltek ki. A további munkát legnagyobbrészt kézi erővel, eleinte traktorvontatással, majd később felvonós, csillés munkával végezték el. Az alapgödör négy sarkánál a körtöltésen és a magasparton kb. 100,00 m A. f.-i szinten 1 1 motoros, csörlős felvonót állítottak fel és azok sodronykötéllel vontatták fel a munkavágányokon a munkagödörben megrakott csilléket. A felvonópályák lejtése mintegy 10% volt és a felvonók egyszerre négy megrakott csillét vontattak fel. A körtöltés tetején ezután a csilléket lóvontatással, vágányokon szállították az átmetszéssel párhuzamosan kiképzett depóniába. A magaspartra felvontatott földanyagot tereprendezésre használták fel. A munkagödör rézsűit az 1 : 1,5 hajlásnál valamivel meredekebben képezték ki. Általában 3 m-enkint padkákat alakítottak ki a rézsűknél. Az alapgödörben az eredeti talajvízszint alól kellett a földet kitermelni. Ezért a talajvízszintet fokozatosan lejjebb kellett szállítani. Ez 88.00 m A. f.-i szintig nyiltvíztartással történt meg. Az alapgödör két •északi sarkába egy-egy szívó zsompot készítettek és abba csatornákon vezették a talajvizet. A szívó zsompokat és a csatornákat fokozatosan mélyítették. A szivattyúzást 3”-os szivattyúkkal végezték. A 88,00 m szintnél mélyebben a nyiltvíztartást alkalmazni már nem lehetett, mert óvatos szivattyúzásnál is buzgárok keletkeztek. 4* - a 51
