Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
1. A Tiszalöki vízlépcső
A nyíltvíztartásos munka 1950 szeptemberétől decemberig tartott. 1950 decemberében áttértek a többlépcsős szűrőkutas talajvízszint süllyesztésre. A talajvízszint süllyesztés Már a talajkutató fúrások alapján kialakult az a vélemény, hogy a vízlépcső alapozását gazdaságosan csak talajvízszint süllyesztéssel lehet megoldani. 1948-ban próbaszivattyúzás volt és annak eredményeként eldöntötték, hogy a mélykutas szivattyúzás helyett lépcsős módszert kell alkalmazni. Az első talajvízszint süllyesztő kútsort 1950 november végén, a 88,0 m A. f.-i szintű padkán alakították ki. A szűrőkutak 10 m mélyek voltak, egymástól mintegy 8 m-re és azokat 475 mm 0-jű íúrócsövekkel készítették. A szűrőcső 150 mm 0-jű volt, a középső részén 5,00 m hosszú szűrőszitaszövettel és lyukasztással ellátva. A szűrőcsövön kívül gondosan osztályozott, kívül 1—5 mm, belül 5—20 mm szemnagyságú, kétrétegű homokos kavicsszűrő került a kutakba. A szűrőesőbe került a 82 mm 0-jű szívócső. A kutak szívócsöveit a munkagödrökben körülfutó 150 mm 0-jű szívóvezetékre kapcsolták, tolózárak közbeiktatásával. A szívóvezeték mentén 10—10 db szűrőkúthoz egy-egy 4x4 m 52 21. ábra. A vízlépcső munkagödre a talajvizkutak általános elrendezésével (Tiszalök)