Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)

11. A hortobágyi árvízkapu

A Hortobágy-Berettyó főcsatorna hajózhatóvá tétele és a torkolati műtárgy tervezése szempontjából mértékadó a legalacsonyabb, 81,15 m A. f.-i békésszentandrási duzzasztott vízszint volt, mely a hajózási idénynek átlagosan egynegyed részében fordul elő. A duzzasztási parabola kisvíznél, mintegy 20 cm-rel emelkedik a vízlépcsőtől a főcsatorna torkolatáig, ezért a legkisebb hajózási szintre az árvízkapunál a 81,35 m A. f.-i vízszint mértékadó.

Az árvízkapu méreteit — mivel a műtárgynál a későbbi mélyítés és bővítés lehetősége nem áll fenn — a távoli jövő igényeinek megfelelően választották meg. A felvett 12,00 m szélesség és a vízszin alatti 3,00 m küszöbmélység az 1200 tonnás uszályoknak is megfelel.

110. ábra. A hortobágyi árvízkapu a felvíz felől nézve

A műtárgy általános elrendezése és leírása

Az árvízkapu általános elrendezése a 111. ábrán látható. A műtárgy sík alapozással készült. Az alaptestet Larssen II. szelvényű, 6 m hosszú vas-szádpallókból alakított fal zárja körül, amely egyrészt a műtárgy alatti szivárgás megakadályozására, ill. csökkentésére, másrészt a talajnak a műtárgy alól, a terhelés hatására bekövetkező kitérésének meggátolására szolgál. A Larssen-szádfal szükséges mélységét a fúrási adatok adják meg. A fúrások egybevágó eredményei szerint nem látszott célszerűnek a szádfalakkal áttörni az agyagtartalmú rétegeket, aminek esetleg kedvezőtlenebb hatása lett volna a vízzárásra, mint amennyi előnyt a mélyebb szádfalazás biztosított volna.

146