Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)

I. Balatoni kikötők - A) Közforgalmú kikötők

14—4. ábra. Mólómetszetek

Puc. 14—4. Pa3pe3bi mojiob

Abb. 14—4. Molenquerschnitte

Fig. 14—4. Sections through accès pier

Fig. 14—4. Coupes du môle

toriások kikötője (14—3. ábra, 14—3. fénykép). Mind a két kikötő merőleges partfala úgy készült, hogy a móló kb. „0” vízszintjén a víz alatt elegyengetett kőhányásra kőbeton tömböket helyeztek el és a víz felett továbbfalazták. A csónak- és kis járműkikötők szintje 1,20 m a „0” víz felett. A -j-2,30 m ,,0” feletti szintű mólóról lépcsőjáratok vezetnek le rájuk. A lejáró mólótól balra, a feltöltött terület szélén szintén csónakkikötő létesült (14—4. ábra).

A kikötő a —7—8 m szintig lenyúló, igen laza és híg iszaprétegre települt. Alatta teherbíró agyagréteg

van. A kikötőszigetet határoló vb. keret megszerkesztésénél az volt a vezérelv, hogy a szigetet feltöltő és a partfal melletti részek kotrásából származó iszap megtámasztására alkalmas legyen s ne ülepedjék. Az igen mélyen fekvő, jó teherbíró talaj s a 4—5 m vastag iszapréteg vb. cölöpök alkalmazását tették szükségessé. A próbacölöpözés eredményeképpen 10 m hosszú, 25X25 cm keresztmetszetű cölöpöket kellett alkalmazni a külső héj megtámasztására.

Az iszaptámasztó határfal 4,0 m széles, a víz felőli oldala a 10 m hosszú cölöpökre épített mellgerendára

168