Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
23. Budapesti Nemzeti és Szabadkikötő
A keszonok és a rajtuk nyugvó falazat betonozását ügyesen hajtották végre a fallal párhuzamosan fektetett vágányokon futó ún. betonozó padokkal. A fal alsó része 200 kg/m3, a középső rész 190 kg/m3, a felső rész pedig 170 kg/m3 port- landcementet tartalmazó betonból készült. A két utóbbihoz köbméterenként még 10-—10 kg traszt is adtak. A homokos kavicsanyag helyes szemösszetételére általában figyelemmel voltak. A fal tetejét kemény faragott mészkővel fedték le. A betonfalazat látható külső felületein levő üregeket cementhabarccsal bedörzsölték. A fal vakolva nincs. A partfalat 67 m-enként lépcsőkkel, 30 m-enként öntöttvas kikötőbakokkal, párosával és egymástól 22,5 m-re elhelyezett kikötőkarikákkal és 5,7 m-enként ütközőfákkal szerelték fel. A rakodó tekeren összegyűlt vizek levezetésére a A metszet B metszet Elölnézet 23-8. ábra. Szekrényalapozású partfal III. Puc. 23-8. Eeperoßbiü y ctoíí Ha kcccohom ocnoBannH, JSfe III Abb. 23-8. Ufermauer auf Kastengründung III Figure 23-8. Box foundation embankment III Fig. 23-8. Mur de rive III sur caissons partfalon egymástól 13—14 m távolságban áttörések (nyílások) készültek. Ugyanez a felszerelése az előbb tárgyalt partfalnak is. Az 512 m hosszú partfalban fm-enként 35,3 m3 beton, 104 kg betonvas és 30,5 kg idomvas van. C) Szekrényalapozású partfal Amikor a kikötő bővítése szükségessé vált, a kikötő partfalat és egyéb létesítményeket tovább építették. Az I. medence északi oldalán a közölt keszon alapozású partfal folytatásában 225 m hosszban és később a II. medence déli oldalán 393 m hosszban szekrényalapozású partfalat építettek (23-6. fénykép, 23-8. ábra). Az egyes szekrények 6,0 m vágóéi szélességűek, 4,0 m hosszúak és vasbetonból készültek. A földet kikotorták belőlük és ezáltal süllyesztették le, — 2,90m-ig. Akkor víz alatti betonozással 1,0 m vastag feneket készítettek és azt +3,70m-ig kitöltötték betonnal. A szekrények közötti 6,0 m távolságot 0,8 m magas íves vasbeton burkolatokkal átfedték, föléje épült a betonpartfal 4,4 m magassággal és 1,9 m szélességgel. A partfal dőlése a víz felőli oldalon 7,6:1. A partfal koronája + 8,50m-ig ér fel. A szekrények közé kőhányást készítettek és a szekrények háta mögött vasbeton szádfalat vertek le a föld megtámasztására. Ezekbe a partfalakba fm-enként 35,3 m3 beton, 104 kg gömbvas és 30,5 kg idomvas került. Ez a szekrényalapozású támfal sokkal olcsóbb volt az előzőleg alkalmazott alapozási módszerekkel készült támfalaknál. A Kikötő és Hajóállomás Fenntartó Gazdasági Iroda a II. sz. kereskedelmi medence 393 m hosszú partfal szakaszára — mely a második világháború bombatámadásai során több helyen megrongálódott — a MÉLYÉPTERV-vel 1951-ben helyreállítási tervet készíttetett. A megrongálódott partfalszakaszok feltárása során a bombatámadás okozta károkon kívül az építkezés hiányosságából keletkezett hibákat is megállapították. A partfal mögött a szekrények közötti szakaszok nagyobb részénél tölcsérek keletkeztek, melyek arra mutattak, hogy a szekrények között levert vasbeton szádpallósort hézagosán verték le és helyenként a szükséges mélységet sem érték el. így a feltöltési anyag a vízszint- ingadozások hatására — apadáskor — a nyílásokon, valamint a kőhányáson keresztül kiszívódott. Az említett kiviteli hiányosságok, valamint a partfal fölé építendő harmadik vágány vasúti terhelése szükségessé tette a partfal megerősítését a teljes 393 m hosszon. A MÉLY ÉPTERV a partfal megerősítéseként — annak belső felén, ahol az átboltozások készültek — betonfal-lezárást tervezett, a stabilitás növelése céljából pedig a szekrények fölé végigmenő szögtámfal beépítését javasolta (23-9. ábra). A partfal keleti végén 51 m hosszon, ahol a szekrényeket az építés során nem süllyesztették a terv szerinti mélységre (12 db szekrény) — az igen kemény kiscelli kék agyag miatt a MÉLYÉPTERV a szögtámfal kihorgonyzását is szükségesnek tartotta. 220
