Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
14. Magyar Hajó-és Darugyár Darugyári Gyáregységének szerelőpartfala
Szállító- és rakodóberendezések A szerelő- és rakodódaruk számára iparvágányokat építettek a szerelőtéren. E vágányok célja a munkaközi forgalom lebonyolítása, valamint az összeszerelt kész, és igen súlyos ipari gépek vagonba rakását lehetővé tenni. A szállításra kész gépeket daruk segítségével rakják kocsikba, tehát a vágányokat úgy kellett elhelyezni, hogy a daruk rakodási területét elérjék. 14-3. fénykép. Darugyár. Feltöltés a Duna felőli oldalon. Фото 14-3. Крановый завод. Засыпка на придунайской стороне. Направо работы по установке основных балок Foto 14-3. Kranfabrik-Aufschüttfläche an der Stromseite, rechts Ausführung der Grundschwellen Photo 14-3. Crane factory. Filling on the Danube side. On the right, construction of the foundation piers Photo 14-3. Fabrique de Grues. Terrain remblayé côté Danube. A droite exécution des longrines de fondation A szerelőtér vágányai a csomagolótér előtti meglevő vágányból ágaznak le, a partfal déli végétől 250 m-re. Az első vágány 90 m-es ívvel, rövid csonkával a meglevő nagy szerelőcsarnokba vezet. A második vágány 90 m-es ívvel az új szerelőcsarnokba vezet, közel 100 m-es egyenessel. A harmadik vágány jobb ívvel észak felé, a kikötő rézsűs partfala mellett halad végig, attól 3,20 m tengelytávolsággal. Déli irányban kitérővel csonkavágányként meghosszabbították. A szerelőtéren jelenleg 2 db 5 t-s portáldaru, 1 db 20 t-s kalapácsdaru, 2 db 10 t-s villamos futódaru üzemel. A kikötő építési munkái A kivitelezési munkák 1957-ben kezdődtek el és 1960- ban fejeződtek be. Első lépésként — még a feltöltési munkák megkezdése előtt — szívó-nyomó kotróval a feltöltendő terület iszap leszívását, a vezérárok kotrást, majd abba a kőpartfal alapkőhányását készítették el vízépítési fagyálló terméskőből. A kőhányás víz felőli oldalára helyezték el a nagyobb súlyú köveket, az építési vízszint feletti részének kőrakatszerű kialakításával. A felső oldalán 0,40—0,50 cm vastagságban, minimális hézagok hagyásával idomított burkolatot készítettek. A szerelő partfal mögötti szerelőtér feltöltéséhez szükséges 71 000 m3 kavicsanyagot kotrás útján, hidromechanizációs eljárással az újpesti-öböl 90—465 m szelvényei közötti mederfenékről biztosították. A kotrási munkát a Folyam- és Kavicskotró Vállatai végezte. A 71 000 m3 kavics nyeréséhez az öbölben 52 000 m3 iszap eltávolítása is szükséges volt. Ennek az anyagnak kis részét az Ásványörlő melletti anyaggödörbe, nagyobbik részét az öbölben a már kikotort kavicsanyagnyerő árokba ürítették. A partfal, valamint a darupályák állékonysága érdekében a kőhányás és kőpartfal mögé — a feltöltés végrehajtása előtt — szűrőréteg készítését írta elő a tervező. Szűrőrétegként zúzott követ kellett volna elhelyezni. Tekintettel arra, hogy a zúzottkő beszerzése körül nehézségek mutatkoztak, a kivitelező a szűrőréteg elhagyását és a kőhányás belső rézsűjén levő burkolatnak betonba ágyazását javasolta, helyenkénti szivárgó beépítésével. A tervező a javaslathoz nem járult hozzá, mert a betonba ágyazott burkolat víz- szintingadozáskor koncentrált víz megjelenését okozná a burkolat mögötti szivárgóknál, ami ellenőrizhetetlen kiüre- gelődések formájában veszélyeztetheti a létesítmények állékonyságát. Ezért a tervező zúzottkő helyett szűrőrétegként D««ű-kavics beiszapolást javasolt. A munka elvégzéséhez beiszapolási ütemtervet készített. Az ütemterv alapján a kőhányás belső rézsűje mellett bevágást készítettek az LKV-ig leérő fenékmélységgel; 2m fenékszélességgel. A bevágásból kikerülő anyagot zagyfogó gátként közvetlen a szűrőréteg részére kiemelt árok 122
