Kertai Ede - Mátrai István: Vízépítési műtárgyak (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
II. Dr. Kertai Ede: A vízerőhasznosítás műtárgyai
mást csökkenti. Ily módon a teljesítmények megnőnek anélkül, hogy külön turbinát kellene beépíteni. Esésnövelő berendezéseket már évtizedek előtt létesítettek. A gondolat Herscheltől (1909) származik. A javaslatai nyomán megvalósított esésnövelő berendezések tulajdonképpen a vizerőtelepbe épített csatornák vagy surrantók, amelyek a felvizből a vizet a szivócsatornába vagy az elé vezetik. Folyami vízerőműnél az árvíz egy részének a vizerőtelepen való átbocsátásával megtakarítás érhető el a duzzasztómű nyílásaiban, amivel a költségek lényegesen csökkennek. Szűk völgyben előnyös ez a megoldás azért is, mert a vízlépcső teljes hossza csökkenthető. Megfelelő árviz- levezetés azonban csak akkor biztosítható, ha elegendő hely van a szükséges méretű árapasztó csatorna kialakításához, s ha az esés nem; túl kicsi. Az Uzemvizcsatornás vízerőművekben is előnyös lehet a vizerőtelepbe épített árapasztó alkalmazása az Uzemviz átbocsátására, amikor a vízerőmű nem Üzemel. Ilyenkor az Uzemvizcsatorna tehermentesíti a duzzasztőművet az árvíz egy részének levezetésével. 3. Csőturbinás vizerőtelep A csőturbina megjelenése a kisesésű vizerőhasznositásban igen nagy jelentőségű. Szerepe vetekszik azzal, amit a Kaplan-turbina játszott első alkalmazásának idejében. A Kaplan-turbina a 20-as években forradalmasította a kisesésű vizerőhasznositást, alkalmazásával óriási vizerő- készletek kiaknázása vált gazdaságossá. A vizerőhasznositás jelenlegi fázisában - amikor már általában a kevésbé gazdaságos lehetőségekre kerül sor, és a verseny is élesedett - a csőturbina ad uj lendületet a kisesésű vízerőművek építésének. A ma alkalmazott és alkalmazható csőturbina 20 év alatt fejlődött ki. Kezdetben sok vitára adott alkalmat az uj turbinatipus, és még 10-15 évvel ezelőtt is kevesen ismerték fel a ma már kétségtelenül beigazolódott kivételes jelentőségét. A kezdeti nehézségek ellenére egyedül az Escher-Wyss-turbinagyár 1936 és 1951 között 75 db csőturbinát gyártott összesen 143 000 LF teljesítménnyel. Csőturbinákat alkalmaztak többek között az Iller, a Lech és a Saalach folyókon, a Rhume-Leine, Isar vízfolyásokon, Svájcban a Thuron, Franciaországban pedig a Massiv Centralban Argentat és Cambeyrac mellett. A legújabb fejlődés a Ráncé, Mosel, Rajna, Duna és a Dnyeper csőturbinás vízerőműveihez kapcsolódik. Egyre több világhírű turbinagyár foglalkozik csőturbinák gyártásával. A már említett Escher Wyss mellett a francia Neyrpic, a nyugatnémet Voith, a szovjet leningrádi LMZ, a svéd KMW is bevezették. Foglalkozik a kérdéssel a szovjet harkovi Kirov-turbina gyár, a csehszlovák CKD-Blanskó és a magyar Ganz-Mávag is. 51
