Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

44

e tételnek csak megközelítő színvonalára legvérmesebb számításaink mellett sem vergődhetünk fel. Hogy voltakép folyamainkból nyerendő viztáp mily terjedelmű árömlése" két nyújtani képes, annak határozott constatirozását csak előmunkálatok mutathatják ki, az igazságtól azonban aligha messze térünk el, ha eddig követett minimál számításaink mellett maradva, a 8 ’/2 milliót három negyeddel devalválva 2‘/g millió catastrális holdat hozunk előleges kilátásba.

Csak azt kellene már most tudnunk tüzetesen, hogy ezen különben dús gazdag talajú alföldi rónaságnak egyes holdja, ha a folyamok éltető nedvével kellőkép tápláltat- nék, mennyivel jövedelmezne többet, mint pusztán az égi csatornákra bizakodva közönséges évben ebből várni lehet ?

E kérdést mindenesetre csak relatív indokokkal támogatjuk, de még is ollyanokkal, mit a gyakorlati téren szerzett tapasztalás—bebizonyult adatokkal minden percz- ben igazolhat.

Nem említem a bocharai sikság Alföldünkkel egy ugyanazon szélességű öv alatt fekvő virányos kertjeit, nem említem Egyiptom öntözésének buja terményeit, — ma- radjunkEurópa rónaságán, tekintsük Déli-Franczia és Spanyolország síkságait, hol bebizonyult ténykép állíthatjuk, hogy a kalászos növények öntözéssel két annyi magot, a kaszálók pedig 5—6 annyi terményt szolgáltatnak a gazdaságok csűreibe.

A szomszédos Éjszak-Olaszország, a Lombard-Velen- czei tartományok földadócatastere, az öntözendő térek termény quótáját 97/0 0 -nál többre teszi, mint egy ugyanazon minőségű nem öntözött talaj termő erejét; — míg a rétöntözés átlagosan 6 0 0/0 0 rugtat többre.

Bizonyítja ezt még azon körülmény is, hogy sem a