Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)
Az ábra egy pillanattal értesit,, hogy Alföldünknek a természet gyönyörű vízrendszert alkotott, — de ezen ildomos vízhálózat, oly nagymérvű vizet is tartalmaz, minek mását Európában ritka helyett lehetnök fel. A lejtfüggők néhai Vásárhelyi Pál azidőbeli vizmérnöki tekintélynek magán adataiból meritvék, hol a szárnak az eset vezetés földszinét, még az aláhúzott számok a legkis- sebb vizszint jelentik az Adriaitenger színe feletti ábakban. Ha áttekintünk ezen hydrographiai térképen, csak hamar felismerhetjük azon előnyös positiókat, melyek a csatornázásra és öntözésre vonatkozólag önként kínálkoznak. A Duna balpartján Pest és Bácsmegye terjedelmes siksága terűi el, hol alantabb e síkság keleti részét a Tisza övedzi, Bácsmegye derekát pedig a Dunától a Tiszáig 14 3/4 mértföldnyi hoszban a Ferenczcsatorna metszi át, s a két folyam között Csongrád, Kiskunság és részben Hevesmegye rónái zárják be a vizliatárt. Itt az ős Duna tekintélyes hullámai, a közbenső magosabb fekvésű mocsárok a Fe- renczcsatornával kar öltve hangosan hirdetik, hogy itt az öntözésre oly mérvű tápanyag áll rendelkezésünkre, minek mását széles Európában alig’ lelhetnek fel; — hogy itt a vizvezeték rendszere mily irányt követhet, azt csak egy részletes előmunkálatok és hydroteehniai nyomozásokból merített combinatiók után Ítélhetjük meg tüzetesen; — elég legyen itt röviden megérinteni annyit, hogy az öntözési rendszer mind három fő tényezője, t. i. a viztömeg- természetes esés, és a síkság configuratiója egymást ősz, hangzó érdekben támogatják, minél fogva a tervező habár helyenkint hullámos rétegű helyzeti akadályokra talá mindazáltal annyi physicai nehézségek útjában nem gö dűlnek, hogy feladatában egy perczig is ingadoznia kellen KÉPESSY : CSATORNÁZÁS. 2
