Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

18

A Dunának kevesebb mint közép vízállásánál másod- perczenkint mintegy 80,000 köb lábnyi viz emésztése lévén, ez, valamint a közbenső sikmocsáraitól támogatva eléggé igazolja ebbeli nézetünket.

Reiter Ferenz a „Dunaszabályozás Buda és Pest között“ ig'en érdekes munkájában hivatalos adatok nyomán szinte nyilvánítja, miszerint az évenként bekövetkező kis viz 50,136, közép viz állás ismételve s állandó viz álláskor mérve 95,432, a közönséges nyári árviz emelkedéskor mérve 134,060, valamint a legmagosabb vízállás nyáron apadáskor mérve a vizmércze 17' — 6" —10"' állásánál 215,2250 köb láb tartalmú emésztést fogyaszt el másod perczenkint.

A Dunának esése Pestről le Újvidékig a Tiszának viszonylagos fektérével az öntözési hálózatnak ildomos ábrát: nyújt, nevezetesen a Duna 0 pontja Budánál 305, Duna- földvárnál 286, Mohácsnál 262, Dráva torkolátnál 248, Újvidéknél 225, Tisza Földváron a Ferenczcsatorna torkolatánál szinte annyi lábbal emelkedvén a tenger szine felett, — az esés tehát kedvező hoszban délnek, még keletnek Szolnoknál 249, Csongrádnál 240, Szegednél 234 lábnyi magas cottákat jelelünk a tenger szin felett.

Azon folyamok, melyek különösen a Tiszának balparti síkságain számos irányú ágazatokban alföldünk rónáját nedvesíthetik, a természet oly rendszeres alakba játszá ezt kezeinkre, mintha csak saját magunk fonnuláztuk volna földöntözési hálózatunk keretének functiojára.

A Tisza és Szamos köze maga egy ön álló határozott öntözési szerkezetet képezhet, —- a nélkül hogy a Szamos balparti érdekeltség e consortiumba bevonatnék, — a Szamos — Kraszna köze egy másikat, — Kraszna-Tisza-Bere-