Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
II. Tiszavölgyi társulatok
50 fekvése folytán a társulati belvízcsatornák zöme : mintegy 268 km ezen a területen van és úgyszólván az összes belvizek is a magyar területen át jutnak levezetésre. A társulat székhelye Sárospatak. A társulat ügyeit a tisztviselői kar közreműködésével a 18 tagból álló választmány intézi. A társulat közigazgatásilag Zemplén megye, műszaki szempontból pedig a sátoraljaújhelyi m. kir. folyammérnöki hivatal felügyelete alatt áll. A kataszteri tiszta jövedelem ma 684,189-20 P. Hogy korábban mennyi volt, arra adat nincsen. A társulat megalakulása előtt a területen volt 3000 kát. hold legelő szik. A mai állapotra vonatkozó pontos adat hiányzik. A belvíztől mentesített terület: Út, vasút és csatorna..................................... 1,685 kát. hold Szántó................................................................ 68,883 „ „ Rét .................................................................... 9,552 „ Legelő................................................................ 14,642 „ „ Összesen .......... 94,762 kát. hold. A mentesítés előtt a Tiszán 21 ízben volt árvízi elöntés, 65,000—80,000 kát. hold terület kerülvén víz alá ; a Bodrog pedig kétszer öntötte el az árteret. A társulat által befektetett összeg 11,901,200 P. A társulat megalakulása előtt a népesség 40%-a szenvedett miazmás betegségben, jelenleg csak 0-001%. A társulat megalakulása előtt a mezőgazdaságilag ki nem használt mocsárterület 45,000 kát. hold volt, jelenleg pedig csak 110 kát. hold területű tó van. A megalakulás előtt csak száraz években vagy télen a jégen lehetett közlekedni. Kiöntések alkalmával az év legnagyobb részében csak csónakon lehetett egyik községtől a másikig jutni. A népesség szaporodását illetőleg megemlíthető, hogy a Bodrogközön 1845-ben 3030 lakóház volt, 1890-ben azok száma már 4540-re emelkedett s jelenleg már 15,000 van. Mentesítés előtt a Bodrogközön az állandó elöntések miatt csak földutak voltak, mentesítés után 110 km törvényhatóságú köves út épült. 1913-ban épült a bodrogközi gazdasági vasút, Sárospatak—zemplénagárdi és kenézlői szárnyvonal 67 km hosszban. A társulat érdekében legtöbbet tett a nagy Széchenyin kívül báró Sennyey Pál, báró Sennyey Lajos, gróf Majláth József, báró Sennyey Miklós és Eévy Géza Viktor, 5. Felsőszabolcsi tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. Ennek a társulatnak árterülete Szabolcs megyében a Tisza balpartján Zsurk és Vencsellő községek határai közt fekszik és északról a Tisza, nyugat és keletről természetes magaslatok, délről pedig a nyírvidéki homokdombok határolják. Ez a terület nemcsak a Tisza árvizei, hanem a nyírvidéki homokdombok laposaiban nagy mennyiségben lehúzódó vizek által való elöntésnek is folyton ki volt téve, úgyhogy a szabályozás előtt nagyrészben sík tavak, mocsarak, lápok és ingoványokból álló és lakatlan volt.
