Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Bevezetés. Írta Rohringer Sándor műegyetemi nyilv. r. tanár
13 alapja, mely a külvizeket a belvizektől elkülönítve vezeti le. A Sárvíz-csatorna építésének végrehajtása különösen József nádor hathatós fellépésének volt köszönhető. Az 1817. évtől az 1826. évig 1,047,075 forint költséggel Szekszárdig elkészült Sárvíz-csatornát az érdekeltség hálája jeléül Nádor-csatornának nevezte el. Beszédes Józsefnek, a Nádorcsatorna-társulat igazgató-vízmérőjének tervei szerint a Sió is szabályozás alá került, miáltal a Balaton vize is jobb lefolyást kapva a túlmagas vízszínek csökkentek és így sok balatonmenti terület vált művelhetővé. A lecsapolás érdekében ásott csatornák összes hosszát 92,800 ölre számították. A nagy uradalmak anyagi helyzete lehetővé tett egy másik gazdasági és egészségi szempontokból nagy horderejű leesapolást is. Ez a Hanságnak 34,000 kát. holdra kiterjedő lecsapolása, mely az 1797—1813. években az első 34 km hosszú Hanság-csatorna ásással vette kezdetét. A vizes esztendőkben az elárasztásokból támadt tűrhetetlen károk, a fokozódó igények és egyes szabályozások jó eredményei általánossá tették a szabályozás iránti kívánalmakat. A Duna és nagyobb mellékfolyói : a Tisza, Körösök és Maros mentén sokhelyt volt régi eredetű védműveket, töltéseket erősítették és hosszabbították. Hogy mennyire élénk tevékenység folyt a különböző területeken, arra néhány példát hozunk fel. A Szekszárd—bátai ármentesítő és belvízszabályozó társulattól vett adatok szerint már 1773-ban báró Sigray kir. biztos a már említett Böhm Ferenc császári geométerrel tervet készíttet a Duna medrének szabályozására és töltésezésére s ebből Tolnától Bátáig 7 km töltés el is készült. Maradványai ma is fellelhetők. Az 1824. évben Beszédes József felügyelete alatt újabb dunai töltés épült. Az 1820—21. években a Dunán Baja és Báta közt 4 átmetszés készült. A Tisza völgyén több helyen kisebb hosszon töltések, sőt átvágások építését is megkísérelték. így Karcag és Kisújszállás földbirtokosai 1785-ben eltöltötték a Mirhó- fokot, hogy a Tisza kiöntésétől szabaduljanak. (Korbély József : A Berettyó társulat megalakulása és működése.) Mindenütt általános volt az óhaj a vízszabályozások szüksége iránt. A törvény- hozás is mindinkább gyakorlatiasabb irányban fejlődött s a korábbi elvi deklarációk helyébe már az életnek megfelelő végrehajtási rendelkezések lépnek. A műszaki tudományok fejlődésével a végrehajtás eszközei tökéletesednek. Kiváló elmék tűnnek fel, így Vedres István, Beszédes József — akinek a Sió-, Hanság-, Rába-, sőt a Tisza-szabályozás is voltak tervei —, Keczkés Károly s végül a magyar vízimérnökök legnagyobbika, Vásárhelyi Pál. Az 1840. évi IV. t.-c. intézkedése volt, hogy országos választmányt jelölt ki az országosan szükséges vízszabályozási munkák megállapítására s azok végrehajtási módozatainak megjelölésére. Az országos választmány, úgy a végzendő szabályozások megjelölése, valamint a hozzájárulás tekintetében valóban országos szempontokat vett figyelembe. Kétféle érdekeltséget különböztetett meg : úgymint a közérdeket, amilyen például a hajózás, vagy a városoknak, különösen Pest és Budának árvízvédelme, továbbá a magánérdeket, ahová tartozik például a szorosan vett partvédelem. Az országos érdekből rendezendő folyók közt felsorolja : a) a Duna folyamot és főleg Pest és Buda védelmezését egy netalán megújuló 1838. évi katasztrófával szemben, b) a Tisza és Maros,
