Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Befejező. Írta Kenessey Béla ny. miniszteri tanácsos
114 következménye azután a meleg levegőnek erőteljes felemelkedése, ami kellő pára- tartalom mellett megint esőre vezet. Az ilyen, a különböző időjárási frontokon keletkező esők könnyen érthetőleg nagy, néha sokszáz kilométerre kiterjedő területeket borítanak be, egyben pedig nem olyan rövid tartamúak, mint az instabilitásosak. Ezeket a köznyelv országos esőknek mondja. A frontális esők tehát nem függenek a föld felszínének milyenségétől, hiszen az azokat létrehozó állapot is független attól. A harmadik esőtípus az orografikus esőké. Ebben a szóban már megvan a magyarázat is, mert az orografikus viszonyok nem mások, mint a föld felszínének domborzati viszlonyai. Hogyan keletkezik most már orografikus eső? Ügy, hogy a párákat szállító szelek irányában hegyek vannak, amik a levegőt a magasba emelkedni kényszerítik. Az ilyen esőkhöz szükséges hegymagasság természetesen függ a levegőnek vízpáratartalmától és attól, hogy a magasabb rétegekben milyen a levegő hőmérséklete. Az orografikus esők hazája tehát a hegyvidék és pedig elsősorban is annak szélnek kitett része, és ha a magasság fokozatosan emelkedik, az addig terjedő vidék, ameddig még a szelek emelkedő terepre találnak. Ez magyarázza meg azt a sokak által rejtelmesnek talált jelenséget, hogy az orografkius esőt okozó hegyek szélárnyékban fekvő lejtőjén eső alkalmával nemhogy csapadék nincsen, de sőt az ott keletkező szél legtöbbször határozott főn jellegű. Ezt a jelenséget egyes svájci völgyekben igen élesen meg lehet állapítani. Ezek az ottani főnök az emberekben valóságos kedély depressziót idéznek elő. Az orografikus esők keletkezésénél a hegyvidék kultúrájának csak alárendelt szerepe van. Ha ugyanis a hegység erdővel fedett, a rajta áthaladó légáramlatok elkerülhetlen turbulenciája erőteljesebb. * * * Ezek után térjünk át annak a vizsgálatára, vájjon mi igazság lehet abban, hogy nálunk az alföldi vízrendezések az ottani csapadékokat megcsökkentették és csak akkor számíthatnánk bizonyos regresszusra, ha erdősítenénk, öntöznénk, tehát a mesterségesen megszüntetetteknek mondott párolgást ezekkel megnövelnénk. A pontos feleletadás érdekében most már egynéhány csapadékadatot kell felsorolnom. Köztudomás szerint csonka hazánk legszegényebb csapadékú vidéke a Tisza- mente Szolnok és Csongrád közt, ahol az évi csapadékátlag 521 mm. Ezen a területen belül a minimális évi és helyi csapadék 314 mm, a maximális évi és helyi pedig 929. Erre a területre megjegyzendő, hogy az nem más, mint ami a Vízügyi Közlemények 1903. évi XVIII. füzetéhez mellékelt térképen a Tisza vízgyűjtőjében IX. szám alatt van feltüntetve és ilyen szám alatt tüntetik fel a Közleményekben közzétett táblázatok is. Ennek a területnek — ami a Zagyva és Körös torkolata közt túlnyomó részben a Tisza balpartján fekszik — nagysága 3007 km2, amihez hozzáteendő, hogy ezen belül körülhatárolhatok olyan kisebb területrészek is, ahol az évi csapadékátlag nem éri el az 500 mm-t sem. Ezzel a csapadékszegény vidékkel szemben csonkaországunk leggazdagabb
