Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Befejező. Írta Kenessey Béla ny. miniszteri tanácsos
105 tesen azonos az alagcsövezésével, ezzel együtt meg van adva a belvízlevezetés és a talajjavító lecsapolás közti különbség is.' Ezek előadása után szinte hallom az ellenvetést, amely szerint a kötött talajokat is drainezik, alagcsövezik. Hogyan működhet tehát ilyen talajban az alagcsövezés? A lecsapolásra már megmondottam, hogy az talajjavítás. Éppen ilyen talaj- javítás számba megy a cső-drainezés, vagyis az alagcsövezés is. Ismeretes ugyanis a kötött talajoknak az a tulajdonsága, hogy kiszáradva erősen zsugorodnak, ismét megnedvesedve pedig megduzzadnak. A kötött talajok a szárazságban a zsugorodás folytán összerepedeznek, de a keletkezett repedések a szárazságot követő eső folytán való átnedvesedés következtében ismét bezáródnak, így viselkedik minden kötött talaj alagcsövezés nélkül. Ha azonban azt megalagcsö- vezzük, a mélyebb repedések lehatolnak egészen a csövekig és az azután eső csapadék jó- vagy egyrésze a csöveken át eltávozik anélkül, hogy megduzzasztó hatását teljesen kifejthetné. Ennek az a következménye, hogy a keletkezett repedések nem záródnak be egészen, mindig marad belőlük egy kis rés, hézag vissza. Az újabb kiszáradás után a talaj repedezése továbbhalad s minden újabb csapadéknak a talajon át immár megnyitott útjában behatol abba a levegő, beléje hatol a meleg, megkezdődhet abban a talajélet. Mindezeknek folyománya, hogy a talaj először nagy rögökre, majd később apróbbakra oszlik fel, végül apró, morzsalékos szerkezetűvé válik, amikor is az egyes szemcsék már elvesztették korábbi fizikai természetüket. A talaj a mezőgazdálkodásra kedvező alakot vett fel. Ez a most leírt folyamat természetesen nem hirtelen. A talaj tökéletesen való átalakulásához a kötöttség mértékéhez képest évek kellenek. De még a leg- kötöttebb művelhető talajban sem tart 4—5 évnél tovább. Mindezek után ismét hallom az ellenvetést, hogyha ez így van, akkor bizonyos számú év múlva a kötött talajba beásott csatornák is átalakítják azt. Ez tényleg így is van. De amiként az alagcsövezés hatása sem terjed messzire (hiszen még a leglazább talajban sem tesszük a csővonalakat egymástól 25—30 m-nél mesz- szebbre), úgy a nyílt árok hatása sem lesz messzire kiható és igen csekély távolságba már megszűnik és nem alakítja át a talajt, tehát annak vízviszonyait sem változtathatja meg. Az adott magyarázatból, azt hiszem, már minden további nélkül nyilvánvaló, hogy amennyiben nyílt lecsapoló csatornával azonos hatást kívánnánk elérni, mint az alagcsövezéssel, akkor a csatornákat éppen olyan közel kellene tenni egymáshoz, mint az alagcsővonalakat. De mert az így szükséges igen sűrű csatornahálózat, eltekintve az általa igénybevett óriási területtől, a talaj megmunkálásának és a termények betakarításának szinte leküzdhetetlen akadálya volna, ebből egyúttal nyilvánvaló, hogy ilyen lecsapolást csak megfelelő áteresztőképességű talajban, de csak az akkor is alagcsövezés hatása alatt való maradás feltétele mellett lehet megcsinálni. Bármennyire bővek is a most mondottak, nézetem szerint mégsem feleslegesek, mert bizonyára hozzájárulnak a fogalmak tisztázásához, a dolgok jobb megértéséhez. * H« * Térjünk át most már azokra a forrásokra, amikből a vádak táplálkoznak és amikre a vádolok, mint tudományos alapokra annyira szívesen hivatkoznak.
