Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Befejező. Írta Kenessey Béla ny. miniszteri tanácsos
BEFEJEZŐ. írta: KENESSEY BÉLA ny. miniszteri tanácsos. A megelőzőkben bemutattuk a magyar ármentesítő és belvízlevezető társulatok munkásságát, vázoltuk azok rövidre fogott történetét, fejlődésüket, küzdelmeiket. Az eredmények összefoglalásából beszédesen kitűnik a társulatok munkásságának eredménye is. Bármilyen beszédesek is az eredmények, mint minden emberi műnek, megvannak a maguk támadói, akik olyan bírálatokat mondottak a közeli múltban és mondanak a jelenben is, amik ennek a műnek kiadását nemcsak célszerűvé, hanem az ország közönségének felvilágosítása érdekében feltétlenül szükségessé is tették. Habár a felelet az előzményekben meg is van, mégis szükséges, hogy az elhangzott és minduntalanul megújuló vádakat itt felsorolva, azokra a tudomány fegyvereivel felvértezetten, a kellő feleletet megadjuk. Hogy azonban a vádakkal és az azokra adott feleletekkel foglalkozhassunk, mindenekelőtt meg kell mondani, mik is azok a művek, amik ellen a mérnöki karon át a támadás irányul? Erre a felelet nagyon egyszerű : Az ármentesítés és a belvizek rendezése. A dolog a legtöbbször olyanféleképen van beállítva, mintha ezeket a műveket gróf Széchenyi István és a halhatatlan nevű magyar vízimérnök : Vásárhelyi Pál után az utódok csinálták volna meg helytelenül. Mindenekelőtt meg kell mondani, hogy a műveket az egyes vízitársulatok saját autonóm hatáskörükben, az ártéri birtokosok határozata alapján saját mérnökeikkel — akik között nem egy országos nevű volt és van — terveztették meg és hajtatták végre. Az államnak, mint legfőbb felügyeleti hatóságnak csupán ellenőrzési és felülvizsgálati joga volt. Kivétel csupán egy pár társulat, ahol az érdekeltek széthúzása mellett az államerő teljesebb beavatkozására volt szükség. Az állami felügyeleti és felülvizsgálati jog gyakorlásában a múlt század utolsó negyedének és a mostani század elejének legnagyobb és méltán világhírű jelese : Kvassay Jenő vitte a főszerepet. Hogy azonban rendet tartsunk, meg kell mondani, mi is volt az ármentesítés és a belvízlevezetés célja. Korábban, bár voltak egyes vármegyék által létesített kisebbmértékű begáto- lások, úgy a Tisza, mint a Duna szabadon öntötte el az ártereket. A kiömlött áradat csak a vizek megszállása után, akkor is csak részben húzódott vissza a folyókba. Ez volt az oka annak, hogy az aflöldi vidékek kétharmada mocsár és víz járta hely volt és csak egyharmada volt száraz, a Duna pedig népies szójárás szerint állandóan kintlakott. Hogy az állandóan, vagy az év igen tekintélyes részében vízzel borított területek nem kedveztek a mezőgazdálkodásnak, hogy a csupán a magasabb helyekre 7*
