Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
X. A XVIII. század vízimunkálatai Magyarországon
s még a közelmúltban is kerültek elő a Festetich-féle levéltárból eddig ismeretlen Mikoviny-féle megyetérképek. Az azonban bizonyos, hogy ez a munka korszakot nyitott a magyar térképészet történetében. Mikovinynek teljes mértékben sikerült megvalósítania kitűzött célját: megmutatta, hogy magyar ember is tud Magyarországról olyan térképet csinálni, amely vetekszik a kor legkiválóbb ilyen munkáival. Térképészeti, valamint elméleti matematikai munkásságának elismeréséül a berlini tudományos társaság már 1735-ben tagjai sorába választotta. Munkálatai során valóságos térképíró iskolát nevelt ki, melynek működése nyomán a magyar térképészet egyre magasabb színvonalra emelkedett, s alkalmassá vált a vízimunkálatok tervezéséhez és végrehajtásához szükséges legpontosabb részletfelvételek (vízrajzi térképek) készítésére is. Ez irányú tevékenységének jelentőségéhez legfeljebb csak a bányászati szakoktatás terén elért eredményei foghatók. Mikoviny ugyanis — a kor legkiválóbb mérnök és természet- tudós polihisztora: matematikusa, térképésze, mechanikusa (ti. gépésze), út-, híd- és vízépítő mérnöke, bányamérnöke — 1735-ben megbízást kapott a kötött tanrend alapján iskolai keretek között folyó bányatisztképzésnek, a világ első bányászati szakiskolájának megszervezésére. A korábban kizárólag gyakorlati jellegű bányatisztképzés elméleti: matematikai és természettudományos alapjainak, az elmélet és a gyakorlat egységének megteremtésével Mikoviny évszázadokra kijelölte a magyar bányamérnökképzés útját, s biztosította a selmeci Bányatisztképző Intézet (utóbb Bányászati Akadémia) világhírét. Nevéhez fűződik a bányagépészet — elsősorban a vízgépek alkalmazásának — tudományos színvonalra emelése is. Selmeci működésének eredménye a XVIII. század egyik legnagyobb vízépítési munkája, az annak idején világszerte egyedülálló méretű víztárolórendszer építése, mellyel az egyre nehezebbé váló üzemi viszonyok között működő bányák vízszükségletét biztosította. A tárolórendszer egy 72 km hosszú gyűjtőárok hálózatból és 16, összesen 7 millió köbméter víz befogadására alkalmas medencéből állott, amelyet 56 km hosszú üzemi csatornahálózat egészített ki. A vízügyi igazgatás előzményei és kialakulása * a XVIII. században161 A vízügyi igazgatás a központi kormányszervek, a kamara és a helytartótanács, gazdasági-műszaki munkakörének specializálódásával és differenciálódásával alakult ki. A Budavár vissza93
