Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

X. A XVIII. század vízimunkálatai Magyarországon

foglalása után megszervezett budai kamara (központi szerv), majd a. kerületi tiszttartóságok (kerületi kamarák) idők folyamán több száz főre rúgó hivatalnoki karában kezdettől fogva szerepeltek a halászati, erdészeti, építészeti és később a hajózási, folyamszabályozási ügyek inspektorai, előadói is. Ezek nagyrészt a hadseregből és a hadmérnöki karból kerültek ki.

Persze a kamara ilyen műszaki működése jó ideig igen korlátozott maradt: feladata az ország gazdasági kiaknázása lévén, legelőször is az adózás alapjául szolgáló telekkönyvek számára írta össze a birtokokat, telkeket, házakat, s legfőbb gondja az ún. »neóacquistica«-birtokok felbecslése és kiárusítása volt. (Így nevezték a töröktől visszafoglalt és lefoglalt birtokokat. Természetes, hogy ez a tevékenységük éppúgy szembe állította őket a nemesi vármegyével, mint ahogy szembe kerültek a saját hasznukra dolgozó hadi élelmezési biztosokkal, a népet kifosztó katonai adminisztrációval is. Így munkájuk szükségképpen, hosszú ideig eredménytelen maradt. Tíz esztendő alatt sem tudtak annyi adót behajtani, mint a korábbi vármegyei igazgatás, s tehetetlenek voltak a telepítés terén is. A kamarai szervek közül eredményesebb építő munkát csak a konszolidáltabb peremvidéken működő tiszttartóságok tudtak végezni. E munkálatok sorába tartoznak Mikoviny említett selmeci vízimunkálatai is.

A kamara működésének ezek a kezdeti nehézségei évtizedekig tartottak, s a kamarai szervezet kb. 1778-ra vált életképessé, amikor a bécsi udvari kamara a Temesi Bánságot is átadta a magyar kamarának.

Körülbelül ekkorra — általánosságban véve a XVIII. század harmadik negyedére — értek meg a viszonyok arra, hogy a vízügy és a vízügyi igazgatás kérdése napirendre kerüljön. Werbőczy óta most jelenik meg törvényhozásunkban az első, a vízrendezés kérdéseivel valóban behatóan és szakszerűen foglalkozó törvénycikk, mely nagyon jellemzően a XVIII. századi vízviszonyokra a malomgátak felülvizsgálásáról, külön malomcsatornák építéséről, valamint a hajózható folyók medrének tisztításáról, karbantartásáról intézkedik (Mária Terézia 1751. évi II. dekrétumának 14. cikkelye), külön utasítva erre a királyi kamarákat is.

1777-ből már tudomásunk van arról, hogy a kamara külön mérnököket bíz meg a Duna-szabályozási ügyek vezetésével: Walcher Józsefet, aki mellett négy kerületi mérnök dolgozik. A Duna-szabályozási ügyek intézése rövid idő alatt valóságos külön intézménnyé nWi ki magát, melynek 1780 körül már negyven mérnöke és külön hajózási osztálya van, igazgatóval, adjunktus. 94