Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
X. A XVIII. század vízimunkálatai Magyarországon
volt József nádor tiszaszentmiklósi uradalmának is az ebben az időben ármentesített 3600 (1600 négyszögöles) holdas legelője. (Mindezek a munkálatok időben ugyan már a következő korszakba, a reformkor kezdeteinek idejére esnek a fejlődés vonalának követése és a tárgyalás folyamatossága érdekében azonban inkább itt tartottam szükségesnek ismertetni őket.)154 \ A délvidéki, bánsági és bácskai vízimunkálatok Kétségtelennek látszik, hogy Magyarország területén a római kolonizáció vízépítési munkái óta a bánsági vizek 1718-ban megkezdett rendezéséig hasonló méretű munkálatok nem folytak. A munkálatok célja a legfontosabb délvidéki végvár, Temesvár vízi- útjának biztosítása, a Ruszka havasok erdeiből kitermelt faanyag leúsztatásának lehetővé tétele, a termékeny bánsági földek le- csapolása és lakhatóvá tétele. Az első telepesek ugyanis nem bírták ki a mocsárklímát, s ezért a vidék benépesítésére vonatkozó kísérletek eredménytelenek maradtak. A munkát Mercy C. F. tábornok kezdte meg a Bega temesvár—klekki ágának mesterséges, új mederbe terelésével 170 km-es szakaszon. Ez a meder azonban hamarosan eliszapolódott. Ezért Fremaut Miksa a régi vízrajz felismerése alapján egy 9 km hosszú tápcsatornát épített a Temes- ből a Begába (aminek medrében a Temes egykor folyt), lejjebb pedig, a város esetleges árvizektől való megkímélése érdekében egy árapasztó csatornát ásatott a Begából a Temesbe. Ez bizonyos fokig javított a helyzeten, de az egész csatornarendszer és a zsilipek — nem utölsó sorban az esztelen erdőirtások miatt — később is állandó átépítésre, javítgatásra szorultak, amire jellemző, hogy Temes és Torontál megye még 1779—1808 között is közel 3 millió közmunkanapszámot szolgáltatott e munkálatok »befejezéséhez«. A Bega-szabályozás kérdése ekkor Kosztka János kamarai igazgató munkája nyomán nyert maradandóbb megoldást. Az említett hajócsatorna az árvizek levonulásának biztosításával megakadályozta a környező mocsarak újból való feltöltődését is, s lehetővé tette kiszárításukat. Ez azonban csak a század végén sikerült ugyancsak Fremaut tervei alapján, a Berzava, Alibunári és a Verseci csatornák megépítésével.155 Utóbb az 1882. évi 26. tc-nek kellett gondoskodnia ismét a csatorna korszerű továbbfejlesztéséről. Erre az időre esik a török által meghonosított rizs termelésének felújítása is.150 (A rizs — a »piláf« — a törökök nemzeti eledele, 89
