Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
VIII. Vízimunkálatok Magyarországon a török korban
Sokkal nagyobb méretűek és jelentősebbek voltak ebben a korban mindkét részről a hadászati célú, a mocsárvárak, sárvárak védelme érdekében végzett vízimunkálatok. A hegyvidéki erődök megközelíthetetlenségét a síkvidéken mesterséges védelemmel kellett előállítani. Ezt a folyók torkolatában, szögleteiben épült, vagy pedig a mocsarak félszigetein, szigetein létesített váraknál egyaránt a folyók, patakok vagy mocsarak vizével megtöltött mesterséges várárkok biztosították. Az előbbiekre példák: Temesvár, Gyula, Szolnok, Tokaj, Győr, az utóbbiakra: Szigetvár, Sárvár, Kaposvár, Simontornya, Székesfehérvár, Tata, Ecsed stb. Hogy az ilyen mocsárgyűrű valóban kielégítő védelmet nyújtott, arra jó példa Sárvár vára, mely az egész idő alatt nem került török kézre, sőt a nyugati országrész fontos gazdasági és kulturális középpontjává emelkedett. (Sárvár már a rómaiak előtt ismert — kelta — település volt, a római korban fontos állomás a keleti határhoz vezető hadiúton; a honfoglalás után és a középkorban szintén fontos földvár, de igazán számottevő erőddé a XV—XVI. században építették ki a Kanizsayak és a Nádasdyak.) Még a kis tatai vár is, melyet a XVI. század végén építettek át Zsigmond és Mátyás egykori vadászkastélyából, jelentős szerepre tudott emelkedni a végvárak rendszerében. Szigetvárnak az ország egyik legjelentősebb déli végvárának szerepe pedig a történelemből közismert.128 Szigetvár építését az Almás patak mocsaras árterületéből kiemelkedő szigetszerű földsávon valószínűleg a XV. században kezdték meg, de azt csak a XVI. század derekán fejezték be, a török megjelenésének idejében. 1548—49-ben szélesítették ki a vár körüli tavat, hogy az innét kikerülő földet a vársáncokba, földbástyákba tömjék. (A későbbi idők erődítési munkálatainak végrehajtóit már névről is ismerjük: előbb Kerecsényi László, majd Horváth Márk kapitányok és Sennyei Ferenc »pallér« (?) végezte a többszöri ostromban megrongált vár megerősítését.) Sajnos, a vár magyar módra csak tömésfalból, döngölt és tapasztott falakból készült, amit már az időjárás is megrongált, s amit állandóan javítani kellett. így azután nem is tudott ellenállni a 100 000 főnyi török sereg egyhónapos ostromának. A török lecsapolta a mesterségesen felduzzasztott tavat, s a mocsaras in- goványon át sokezer szekérnyi föld és szalma felhasználásával három oldalról is utakat épített a vár irányába. Ilyen előkészületek után tudta csak a 2200 főről 300 főre leolvadt maroknyi csapat által védett várat elfoglalni.121 74 m
