Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
VII. Magyarország gazdasági és népességi viszonyai a török hódoltság idején (XVI–XVII. század)
A középkor egyik sajátos és eddig leggyakrabban emlegetett vízimunkálatai voltak a várak, erődítések építésével kapcsolatos munkák. Ismeretes, hogy a törzsi, nemzetségi települések központjai már a honfoglalás idején is főleg az úgynevezett mocsárvárak voltak. A középkori várak, a nagyrészt ilyen töltésekkel és várárokkal körülvett városok, sárvárak építése kezdettől fogva összefüggött bizonyos vízépítési munkálatokkal, éspedig egész nagy területek mesterséges elárasztásával, elvizenyősítésével. Ismeretes, hogy a tatárjárás idején Székesfehérvárt is ez és a hirtelen jött hóolvadás mentette meg a pusztulástól. A kis helyi medence süllyedése mellett hasonló műveletek siettethették az Ecsedi-láp keletkezését. A láp szélén ugyanis kilenc virágzó falu állott, addig, amíg a Báthoriak a XIV. században fel nem építették Ecsed várát s ennek védelmére el nem árasztották a környező területeket.123 Mindezek alapján — az eddigi kutatások hézagossága * és hatalmas oklevélanyagunk ilyen szempontból való feldolgozatlan- sága ellenére is ■— megállapíthatjuk, hogy hazánkban már a középkorban is folytak vízrendezési, árvédelmi, folyószabályozási, lecsapolási, öntözési, olykor mesterséges elárasztási munkálatok. Kétségtelen ugyan, hogy ez a ma még hézagosán ismert tevékenység csak helyi jelentőségű, egyes településeket, városok határát érintő munkákra szorítkozott s tervszerű árvédelemről, nagyobb szabású lecsapolási műveletekről nem volt, de nem is lehetett szó. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy ez idő tájt e tekintetben nem igen maradtunk el a nyugati országok mögött, s ha a török hódoltság nem szakítja meg két évszázadra az ország gazdasági fejlődését — sőt, nem veti vissza azt egyes helyeken a honfoglalást megelőző szintre —, a nyugattal egy időben nálunk is megkezdődött volna a nagyobb szabású vízimunkálatok végrehajtása. VII. Magyarország gazdasági és népességi viszonyai a török hódoltság idején (XVI—XVII. század) Nemcsak dilettánsoknál, zsurnalisztáknál és politikusoknál, de elismert történészeknél is gyakran felmerülő gondolat a török kor pusztításainak kisebbítése, súlyos történelmi kihatásainak alábe- csülése. Ha az esetleges nevelő célzat menti is a gúnyolódást azon, hogy egyesek »minden magyar elmaradottságot Mohács és az azt követő török megszállás terhére írnak« — a történelem tényei mégis 68
