Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XIX. Türr István harca a csatornákért. (Az öntözés és az öntöző- és hajózócsatornák építésének gazdasági szükségessége és akadályai)
sága, melynek megoldására nem elegendő az egyesek ereje; a gyökeres javításra megérett helyzet, ahol a foldozgatások nem érnek semmit, megkövetelik az állam közbelépését: »a község és az állam — hangsúlyozza Türr hatalmas vízgazdálkodási programját kifejtő számos cikkének, előadásának, tanulmányának egyikében278 — maradandó létüknél fogva oly szerencsés helyzetben vannak, hogy oly javítások keresztülvitelébe is foghatnak, melyek nem nyújtanak ugyan jelenben kilátást egyenes jövedelmező képességre, de biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy általuk egész vidékek termőképessége idővel emelhető leend, és így biztosítva van a befektetett tőkének közvetett ugyan és lassú, de határozott visszaszerzése...« (Mint látjuk, Türr itt a Ferenc-csatornánál szerzett tapasztalatok hatására bizonyos fokig pesszimista álláspontot képvisel, s a csatornáknak közvetlen hasznát — ami a vasutak versenye miatt alatta maradt a várakozásnak — nem tartja jelentősnek, hogy ezzel is kiemelje a közvetett eredmények és haszon nagyságát. Valószínű pedig, hogy a 6%-os kamatozás a mi elmaradott viszonyaink között is elérhető lett volna, hiszen a külföldi, pl. az amerikai csatornatársaságok 9—12%-os osztalékot fizettek. A tőkés érdekeltségek közömbösségét látva inkább azt tartotta szükségesnek, hogy az ország vezetőinek hazafiasságára appelláljon. Rossz helyre fordult!) A Ferenc-csatorna Társulat pénzügyi számításainak kudarca semmi esetre sem bizonyította a munka eredménytelenségét. Sőt: mivel a csatorna hasznát nem a társulat, hanem egyrészt a vidék lakossága, másrészt a nemzeti jövedelem, valamint az adók növekedése révén maga az állam élvezte, világossá vált — amit egyébként a külföldi tapasztalatok is mutattak •—, hogy az ön- töző-hajózó csatornák építése valóban alkalmas egész elmaradott mezőgazdaságunk helyzetének javítására, termelésünk korszerűsítésére. Mezőgazdaságunk szükségessé vált újjászervezésében a csatornák éppen a két legkritikusabb ponton nyújtanak segítséget: a közlekedés javításával biztosítják mezőgazdasági termékeink olcsó szállítását és ezzel versenyképességét; az öntözéses gazdálkodással pedig lehetővé teszik a termelés korszerűsítését, biztosabbá és belterjesebbé tételét. Csökkentik az aszályoknak, illetve az időjárás szélsőségeinek való kiszolgáltatottságunkat; közvetlenül a különböző termények öntözésével, közvetve pedig mezőgazdaságunk szerkezetének szükséges megváltoztatásával; a talaj táperejét kiuzsorázó, s az aszálykárok veszélyét ezzel is fokozó szemtermelés visszaszorításával. »Öntözés nélkül nincs biztosan termő rét, jó rét nélkül nincs marhaállomány; marha nélkül 178
