Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

XIX. Türr István harca a csatornákért. (Az öntözés és az öntöző- és hajózócsatornák építésének gazdasági szükségessége és akadályai)

nincs trágya, trágya nélkül nincsen gyarapodó földművelés... a kizsarolt szántóföldek legelőkké és rétekké való átváltoztatása csakis csatornázás és öntözés által létesíthető ...« Gyökeres intézkedésekre van tehát szükség, előrelátó és nagyszabású munkára »országos földjavító munkálatokra-«, arra, hogy »mindazon vívmányokat, melyeket más államok érvényre emeltek a földművelés terén, mi is alkalmazzuk«... arra, hogy »neveljük a föld termőképességét« .. ,27a

Mivel mezőgazdaságunkat leginkább az amerikai export versenye fenyegette — az amerikai mezőgazdaság fejlesztése, versenyképessé tétele érdekében folytatott céltudatos intézkedéseket állította követendő például: a vízi úthálózat fejlesztését, gabonatárházak, kikötők építését, az öntözés elterjesztését, a legkorszerűbb és leggazdaságosabb termelési módszerek központi, állami irányítással való népszerűsítését.280

Ismételten (és ismételten hiába!) felszólal a kormány felelőtlensége ellen, hogy nálunk, bár a külföld eredményei közismertek, nem történik semmi mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében: »A földmívelő Magyarországban a földmívelési miniszternek csak 50 000 frt szavaztatik meg a ressortjához tartozó források fejlesztésére, ugyanakkor, midőn már nem is annyira a földmíveléstől függő országokban tízszer annyi engedélyeztetik e czélra... A miniszterünknek rendelkezésére bocsájtott összeg egy megyére sem elegendő, hogy minden földmívelő forrásaiban kifejlesztessék!« Pedig ebben a kérdésben takarékoskodni nem lehet: »aki nevelésre és közgazdaságra szükséges befektetéseket megvonja és elhanyagolja, abban élhet ugyan az a hiedelem, hogy megtakarítást eszközöl, de ebben a hiedelemben az ország jövőjét ássa alá.«281

Takarékoskodni inkább a vasútépítésekre fordított összegekkel kellett volna. »Nyakra-főre építettük a vasutakat — éspedig olyanokat, melyek csak 10—20 év múlva váltak volna szükségesekké, aminek elég keservesen megadtuk az árát —, s a csatornázás és öntözés nagy fontosságú ügyét egészen mellőztük az ország és a nemzeti vagyonosodás kimondhatatlan kárára.« A vasutak B/i» része a forgalom hiánya miatt ráfizetéssel dolgozik, a mezőgazdaság pedig kétszeresen fizeti meg a drága vasútépítkezések árát: a magas s éppen ezért termékeinket versenyképtelenné tevő szállítási költségekkel, Valamint a deficit fedezésére folytonosan emelt adókkal. (Az állam — vagyis a vasútépítésben érdekelt birtokos osztály — mint köztudomású, kamatbiztosítással garantálta a vasutak jövedelmezőségét.)

12*

179