Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XIX. Türr István harca a csatornákért. (Az öntözés és az öntöző- és hajózócsatornák építésének gazdasági szükségessége és akadályai)
tona volt — érdeklődése a nevelés kérdései felé, s ezért kezdte meg munkáját mezőgazdasági termelésünk korszerűsítése és a szállítási viszonyok megjavítása érdekében. A 60-as évek aszályos periódusának következményeit sínylő mezőgazdaságunk helyzetét második hazája — Olaszország — öntözött földjeinek dús termékenységével és a franciaországi csatornahálózatok, folyócsatornázások hatalmas forgalma révén nálunk elképzelhetetlen jólétre emelkedett vidékek életével hasonlította össze. Az egyetlen ember volt közéletünkben, aki nemzetközi látóköre révén világosan felismerte a nemzet előtt álló feladatokat — amit mérnökeink hiába hangoztattak —, vagyis a föld értékét és termését (a nemzeti vagyont és a nemzeti jövedelmet) egyaránt emelő, az olcsó szállítást és az állandó, magas terméshozamot biztosító hajózó- és öntöző- csatornák építésének, az öntözéses gazdálkodás meghonosításának szükségességét. Amikor elgondolásainak helyességét és a magyar mérnökök terveinek (melyek egy részét már az előzőkben említettem) reális voltát az általa behívott olasz és francia szakértők is alátámasztották — azonnal megkezdte a munkát a tervek megvalósítása érdekében. Erőfeszítései kezdetben nem is voltak sikertelenek: miután az 1870. XXXIV. tc.-kel erre engedélyt kapott, sikerült a külföldi tőke érdeklődését felkeltenie és megszerveznie a Ferenc-csatorna Társulatot az elhanyagolt Ferenc-csatorna újjáépítésére és az abból kiágazó új sztapár—újvidéki öntözőcsatorna, valamint a baja— bezdáni tápcsatorna megépítésére.273 (Türr bajai parasztfiú volt, érthetőleg elsősorban szülőföldje gazdasági felemelésére gondolt.) A hazai vízhasznosításoknak ez a nagy reményekre jogosító »fellendülése« azonban hamar véget ért. Elakadt, egyrészt, mert a következő esős periódus idején az öntözések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket (hiszen a lecsapoló hálózat nem volt kellőképpen kiépítve), másrészt mert a csatornahálózat tervezett tovább fejlesztését az olcsó víziszállítás versenyétől félő vasút- érdekeltségek megakadályozták. Így a létrehozott »csatornarendszer« csonkán maradt »törzs, karok és lábak nélkül« mint Türr emlegette — és a csatorna várt forgalma elmaradt.273 Türr elképzelései szerint ugyanis a Ferenc-csatorna újjáépítése és a sztapár—újvidéki csatorna megépítése csak első lépés lett volna az egész Alföldre kiterjedő víziúthálózat létrehozásában. Remélte, hogy a Bega-csatorna helyreállításával a Bánság terményeit a csatornán fogják nyugat felé szállítani, sőt az egész Alföld gabonakivitele is a csatornán keresztül fog lebonyolódni — Fiume felé — a vukovár—samáci csatorna megépítésével és a Száva és 176
