Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

I. Magyarország természeti adottságai – gazdaságföldrajzi és vízrajzi viszonyai és azok történeti változásai

lása) az árterek mederhez közel eső szakaszainak fokozottabb fel- töltődésével együtt. A medencék süllyedése mellett ez is hozzájárul a folyók medrének állandó változásához^ Egyesek emellett még az észak-déli irányú folyók medrének a föld forgása miatt történő nyugatra tolódását is feltételezik.4

A folyómedrek változása —' a szabályozás előtt — annyira mindennapos, közönséges jelenség volt, hogy a joggyakorlatnak és a jogalkotásnak is ismételten foglalkoznia kellett vele. Nevezetesen a mederváltozások miatt meg kellett állapítania, hogy a vízfolyások nem alkalmasak birtokhatámak, s hogy a földterület tulajdonjoga a folyóvizek medrének változásától függetlenül megmarad, s ugyanígy a vízhasználatok a folyó medrének megváltozása, esetleg más határba kerülése esetén is változatlanul az eredeti haszonélvezőt illetik — Verböczi 1514. évi Hármaskönyvének I. része 87. cím, ahol tehát írásban rögzítve megtalálhatjuk vízrajz viszonyaink történeti változásainak felismerését.5

És hogy az ember nem kisebb földrajzi és vízrajzi változásokat hozhat létre célratörő, tudatos tevékenységével (sajnos sokszor öntudatlanul hátrányosakat is), erre nálunk a múlt század hatalmas szabályozási munkálataival létrehozott új Tisza-meder — az eredetinek kereken egyharmadával rövidebb új folyó! — kiváló példa.

De a történelem nemcsak egyes folyóink mederváltozásáról, mocsarak kialakulásáról, majd lecsapolások hatására történő eltűnéséről, hanem egyes országrészek vízrajzi viszonyainak teljes átalakulásáról, vízfolyások, állóvizek megszűnéséről, sőt •— mint azt a továbbiakban ugyancsak részletesebben fogjuk látni — az egész Alföld növényföldrajzi arculatának megváltozásáról is tanúskodik, ami szoros összefüggésben, dialektikus kölcsönhatásban van a vízrajzi viszonyok átalakulásával.

t Magyarország földrajzi és gazdaságföldrajzi viszonyainak legfőbb jellemzője, hogy különböző területek érintkezési pontján fekszik, különböző természeti—gazdasági, domborzati, éghajlati és növényföldrajzi és az ezzel kapcsolatos talajtani, valamint állat- tenyésztési stb. övezetek, illetve alakulatok találkoznak területér^: a legkülönbözőbb övezetek határai rajzolódnak fel térképére, gazdagítják, differenciálják tájainak arculatát.

Európa domborzati, hegy- és vízrajzi térképének első impressziója — a déli és nyugati hegyes vidék barna és a keleti, északi síkságok zöld foltjának Magyarország területén való ölelkezése, szeszélyes váltakozása — ismétlődik meg, néha bonyolul13