Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

XII. A reformkor vízügyi programjának előkészítői: Vedres István és Beszédes József

De ugyanígy szorgalmazta a vízierőhasznosításon túl általában az aktív vízgazdálkodás, a vízhasznosítás feladatainak megoldását is. A vízimunkálatok »-első stádiumának« tekintette csak az éppen soronlevő feladatok megoldását, az általánosan sürgetett folyószabályozást, ármentesítést és lecsapolást, »mely a vizeknek csak kártékonyságát akarja megszüntetni«, holott »a folyó jövedelmezni tartozik rendeltetése szerint mesterséges öntözés, hajózás, faúsztatás és gépmachina hajtás által«. Korát messze megelőzve elsőként hangoztatta, hogy a víz legértékesebb gazdasági javaink egyike, melynek teljes mértékű hasznosítására kell törekednünk. Kortársai, közvetlen utódai is ebben látták legnagyobb jelentőségét, mint azt az általuk is gyakran emlegetett Beszédes idézet is bizonyítja: »Házad udvarából ne ereszd ki az esővizet, vagy hó levét, míg nem használtad, úgy határodból, vármegyédből, országodból használatlanul a vizet ki ne bocsásd, mert ez ingyen az Isten becses ajándéka.«

Viszonylag hosszasabban kellett foglalkoznom Vedres és Beszédes munkásságával, mert a köztudat még ma is az egyetlen Vásárhelyi Pálban látja a reformkor műszaki kultúrájának megtestesülését, pedig ahogy elméleti—matematikai felkészültség tekintetében talán egyenrangú vele Huszár Mátyás vagy Lányi Sámuel, ugyanúgy a hozzájuk viszonyítva kétségtelenül elméletileg kevésbé képzett és mérnöki intézeti tanulmányaik ellenére is inkább empirikus beállítottságú Vedres és Beszédes is méltó képviselője a kor műszaki kultúrájának. Éppen erősen gyakorlati— gazdasági beállítottságuk biztosította számukra, hogy éles szemmel és széles látókörrel ismerjék fel a vízépítés, sőt szinte már azt mondhatnék »vízgazdálkodás« terén az ember és a természet kölcsönhatásának csaknem minden vonatkozását. Előfordult, hogy főleg Beszédes, műszakilag téves, elhamarkodott véleményt alkotott, de vízépítési ismereteinek korlátái mindig gyakorlati ismereteinek korlátáiból fakadtak a szerencsésebb s felkészültségét külföldi tanulmányutakon is fejleszteni tudó Vásárhelyivel szemben. Ennek ellenére munkásságát nehezen lehetne túlbecsülni, mert nemcsak az Al-Duna szabályozására, hanem általában a vízimunkálatokra is kétségtelenül ő hívta fel Széchenyi István és vele együtt a reformkor figyelmét. Hogy a munka elvégzésében aztán az oroszlánrész nem az övé, hanem a hasonlóképpen méltatlanul elfeledett Huszár Mátyásé, Lányi Sámuelé és a legismertebb Vásárhelyi Pálé lett, ez nem von le semmit érdemeiből.

Beszédest kortársai is úgy tekintették, mint a reformkor műszaki kultúrájának, sőt a haladó, polgárosodó műszaki értel121