Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XII. A reformkor vízügyi programjának előkészítői: Vedres István és Beszédes József
mely a Duna-völgyi területek és a Kecskemét-környéki turjánok lecsapolását, a vízierő hasznosítását és a Csongrád megyei Tisza- völgy öntözését egyaránt szolgálta volna.188 Szerepel terveiben Vedres árapasztó csatornájának északi szakasza is, melynek későbbi felújítása volt Boros Frigyes 1863-ban készült érvölgyi - csatorna terve, míg Dunántúlon a Sió-csatorna meg is valósult. Több ízben találkozhatunk Beszédes régi gondolataival a F. M. Folyócsatornázási Osztályának (Fekete Zsigmond) munkásságában is. Minden munkájában sürgeti a szükséges vízimunkálatok mielőbbi megoldását a korszerű mezőgazdaság és az olcsó közlekedés megteremtése érdekében: »a rationell mezei gazdaságnak jelei ezek: hol művelés által hasznosb föld magára hagyatva nem hever, ahol öntözés divatozik, ahol a víz-árkok termékeny iszapja trágyául használta tik, ahol eső- s hó-víz mosta gödrök homokja s murvája nem fövenyítik el a bőven termő völgyeket...« Felfogása szerint a rendezett mezőgazdaság és a rendezett vízviszonyok hozzák meg majd a kereskedelem és az ipar felvirágzását (olcsó közlekedés, illetve áruforgalom, vízierőhasznosítás stb.), aminek terén elsősorban a mezőgazdasági ipar — a malomipar — megteremtése a feladat. Ezt követeli szegénységünk is: olyan eszközökkel kell biztosítani gazdasági fejlődésünket, melyeket hazai munkaerő s hazai anyag felhasználásával tudunk előteremteni. Eles szavakkal kel ki azok ellen, akik a fejlődésnek ezt a fázisát át akarják ugrani, s a legújabb külföldi törekvéseket, a vasútépítést, majmolnák, azt erőszakolnák tűzön-vízen keresztül, nem látva, hogy a nyugati országok is csak miután gazdasági létük a csatornaépítkezések és a belső forgalom hatására fellendült, fogtak hozzá a vasútépítkezéshez: »vannak többen — írja —, akik azt állítják, hogy már nem divatos többé a csatorna, ezek feledik, amit az iparnak évkönyve bizonyít: hogy a nagy kereskedésnek s a virágzó technikai műiparnak fokán fénylő nemzetek minden vizeiket már szabályozták, sőt tovább mentek — jól értvén azon elveket, hogy nem elegendő a vizeket ártatlanokká tenni szabályozás által, hanem azokat jövedelmeztetni is kell — s ezért erőművek hajtására, öntözésre s hajózásra alkalmassá tették, fo- lyóikat, kövecseit utaikat egybefüggőleg és egészítő terv szerint országszerte megépítették, műgyáraik pedig akármely nagy technikai intézetnek legdrágább szereit is pénzmilliók otthoni forgásával magok alkotják. Mivel mi kövecseit utainkat, folyóink szabályozását és csatornáink építését utóbbra hagyjuk, és technikai nagy intézeteinket ott kezdjük, ahol más virágzó nemzetek vé116
