Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XII. A reformkor vízügyi programjának előkészítői: Vedres István és Beszédes József
gezni szokták, attól tartok, hogy előre nem haladunk, s időt vesztünk ...« Sajnos, a történelem igazolta Beszédes felismerését. »A csatornák és vasutak harca« ugyanis, ha még csak elvi síkon is, de már akkor megkezdődött, s nagy része volt a Beszédes-féle Duna—Tisza-csatornaterv megbuktatásában. Ugyanez ismétlődött meg a kiegyezés utáni korrupciók és vasútépítési panamák idején, amikor a törvényhozás által a csatornák létesítésére fordítandó összeget erőltetett és felesleges vasútépítkezésekre költötték el, amelyek szinte csődbe juttatták az államháztartást.189 Ha mármost Beszédes gazdaságpolitikai elveinek történeti helyét akarnók meghatározni, akkor meg kell állapítanunk, hogy nemcsak előkészítője volt — Vedreshez hasonlóan — Széchenyi elgondolásainak, hanem a későbbiek folyamán bizonyos vonatkozásokban szinte túl is jutott rajta. A Széchenyi-féle »agrárkapitalista« program, vagyis a mezőgazdaság és a közlekedés fejlesztése nála egészen nyíltan csupán átmeneti célkitűzés: »Honunk még most is kizárólag mezőgazdasági műveletű, melynek a víznek használata hozza meg az áldást...« »Gyártási kezdetre első volna gabona kereskedelmünket bel és kiviteli liszt kereskedésre változtatni, vízi malmok által őrletési vám megnyerése és több más innen eredő kereseti foglalkozás végett...« 1843-ban megjelent Nézetek ... a Pest—Fiumei... kereskedelmi nagy útról...« c iso írásában Kossuth eszmén is túljut, . amikor rámutat a magyar kapitalista fejlődés veszélyeire, az idegen tőke behatolásának várható következményeire. (Teljesen egybehangzóan Vállas, 1841-ben megjelent: »Egy felállítandó... műegyetemről« c. munkájával!) Itt fejezi ki a leghatározottabban azt a lépten- nyomon hangoztatott felfogását, hogy az országnak »magából, tulajdon erejéből« kell felvirágoztatnia földművelését, kereskedelmét, iparát. »Külföldi segedelemmel és pénzzel boldogulni akarni, ez nálunk régi balítélet, ebből... ki kell gyógyulnunk állásunk ismerete által...« Az idegen tőke igénybevétele a nemzet jövőjét, függetlenségét veszélyezteti: »ollyan nemzetnek, mely ön- ígazgatta honjában történő közintézetekben minden vagy legfőbb részt nem vészén, tönkre kell jutni«. Mert »külországi részvényintézetek szaporodtával nálunk, ha itt honi pénz nem dolgozik, akkor ezek sok tiszta jövedelmet kiemelnek hazánkból«. Mivel az iparosítás szükségessége mellett felismeri annak ilyen veszélyeit is, átmeneti szükségszerű lépésként a mezőgazdaságot, közlekedést, ipart egyaránt szolgáló és fejlesztő vízimunkálatokat sürgeti, melyek segítségével »közmunkákhoz szokott népünkkel, ha vezetni tudjuk azokban, nagy kincset könnyen szerezhetünk 117
