Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XII. A reformkor vízügyi programjának előkészítői: Vedres István és Beszédes József
Meglepően korszerűek azok a megállapításai, melyek az erdőknek a víz körforgásában, a természet vízháztartásában betöltött szerepét ismertetik: »általában tudjuk — írja — mily nagy hatással bírnak az erdők a folyókra, úgyhogy midőn az erdők egy folyónak esői és havi tulajdon vidékéből (ti. vízgyűjtő területéről) elpusztulnak, azon folyók forrásai és állandó vizei elmaradnak. Hazánkban folyóink ágyainak irtóztató elzátonyosítását nem egyébnek, mint az erdők folyóinak partjairól s völgyeinek meredek oldalairól kipusztulásának lehet tulajdonítani. Nem is leszünk, addig egészen mentek folyóink kártékonyságától, még azok szabályozása által sem, míg az erdők vissza, nem ültettetnek természeti honjukba, úgymint kopár kősziklás hegyekbe, meredek vízmosta gödrös völgyoldalakba és buckás szélhordta homokba ...« De nemcsak a talajerózió elleni védekezés eszközét ismerte fel az erdősítésben — meglátta a »véderdősávok« párolgást mérséklő, mikroklímát szabályozó hatását is: »ha minden gazda — írja — egy nagy darab, például szállásföldét, egy-két vagy három sorfával, a nagyobb birtokos jószága külső határait tíz-húsz vagy harminc öl széles két árok közé foglalt szeletföldben körül ültetné... mily tömeg fa termesztetnék évenként... holott mostan nyáron a tikkasztó forróság árnyék nélkül... esztendőt át a süvöltő szelek akadály nélkül a föld utolsó csepp zsírját kicsigázzák. A fávali körülültetéssel ezen elemi állapot sújtása mérsékeltetnék ...« íme a véderdősávok gondolata az 1830-as évekből — egy magyar mérnök írásában!187 Ma már eléggé közismert, hogy Beszédes a »vízgazdálkodás« hazai úttörője, de arra még nem mutattak rá, hogy legjelentősebb irodalmi alkotása — az országos csatornahálózat tervéről szóló említett tanulmánya — szinte már egy modern vízgazdálkodási program előfutárjának tekinthető. Az ország nagy részének vízviszonyait jól ismerve, alapos gazdasági felkészültséggel vázolja a vízépítési feladatok egységes és tervszerű megoldásának lehetőségeit úgy, ahogy ezt az idő a »haladó vízmérnöki tudománytól megkívánja«, hogy ti. »egy víz csatorna (ti. csatornarendszer, mert pl. a két Sárvíz-csatornát is csak Nádor-csatorna néven emlegették!) együtt kiszárítást, öntözést, erőművek hajtását és hajózást magában foglaljon«. Sorra ismerteti — nem ugyan az egyes tájegységek, illetve vízrajzi egységek, hanem a kor felfogásának megfelelően — a tervezett csatornarendszer mentén fekvő megyék vízépítési teendőit és az ezekből remélhető hasznot. Éppen olyan nagyszabású és életrevaló terv ez is, mint Vedres csatornatervei. így pl. a mély bevágású Duna—Tisza-csatorna terve — s* 115
