Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XI. Magyarország gazdasági viszonyai a XVIII–XIX. század fordulóján
A századfordulói gazdasági fejlődésnek megnyilvánulásait szinte vég nélkül lehetne sorolni. A mezőgazdaság haladása mellé fel lehetne sorakoztatni a kereskedelmi, sőt az ipari fejlődés kezdeteinek bizonyítékait is. A XVIII. század harmadik negyedével kezdődő fellendülést és a fejlődés folyamatosságát tükrözi a tudományok és a tudományos élet fellendülése, szerveződése, a kor irodalma és művészete is. Közismert a gazdasági, főleg mezőgazdasági irodalom fellendülése, a természettudományi, matematikai és műszaki irodalom nyelvének magyarrá válása is. Egy tőről fakadt ez a szép- irodalom nyelvújítási mozgalmának törekvésével: a „nyelv pol- gáriasításával«, a nyugati gazdasági—társadalmi fejlődés fogalomkörének, szavainak nyelvi befogadására alkalmassá tételével. A felvilágosodásnak ezt az áramlatát még a Martinovics-féle ösz- szeesküvés elfojtását követő reakciós időszak — amit a régi történetírás a »-rendi nacionalizmus« névvel jelölt meg — sem tudta megölni. Az íróknak csak egy második, gyengébb vonala került ennek a rendi nacionalizmusnak hatása alá, az értékesebb rész a mélyebben érlelődő fejlődést tolmácsolja, ha sokszor igen bonyolult áttételekkel és következetlenül is a társadalmi fejlődés igényeinek ad hangot, a társadalom polgári átalakulását készíti elő: a nemzeti függetlenség eszméit az egyenlőség, szabadság, testvériség eszméivel köti össze. És, ha az írókban átmenetileg tapasztalható is némi zavar, megtorpanás, a tudományos, gazdasági és műszaki irodalom továbbra is híven őrzi, sőt tovább fejleszti a felvilágosodás eszmekörét. A »rationell« vagy »pallérozott« mezei gazdaság, az »okszerű« gazdálkodás, mezőgazdasági—közgazdasági eszméi ennek a forradalmi eszmekörnek gyakorlati vetületét jelentik. Elég csak a néphez közelálló Pethe Ferencre vagy a nagytudású, de Széchenyi hazafias hevülete nélkül bíráló Berzeviczy Gergelyre. (1814) gondolnunk, akik az ésszerű gazdálkodást sürgető reformok során a jobbágyfelszabadítás gondolatáig jutnak el. A tudományos élet szerveződésének s egyben gazdasági haladásunknak bizonyítékai az új gazdasági iskolák (pl. a keszthelyi Georgicon, Tessedik szarvasi gyakorlati gazdasági iskolája stb.), a selmeci Bányászati Akadémiának a bányászati tudományok nemzetközi központjává válása, az itt megrendezett első nemzetközi vegyészkongresszus, az akadémia kiegészülése az erdészeti tudományok oktatásával (az erdőgazdálkodási kérdések előtérbe kerülésének hatására), a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására vonatkozó első tervek stb. 106
