Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XI. Magyarország gazdasági viszonyai a XVIII–XIX. század fordulóján
Franciaországot nagyhatalommá tevő merkantilista gazdaságpolitikai módszerek alkalmazásával —, de éppen úgy fontos lett volna az is, hogy a birodalom hatalmas adóterheinek viselésében a háborúk alatt elpusztult, kirabolt s éppen magához térni kezdő Magyarország nagyobb részt vállaljon. Vagyis a korszerű gazdaság- fejlesztő törekvések mindenképpen összekapcsolódtak a lassan időszerűtlenné váló nemesi előjogok. megszüntetésére vagy legalábbis korlátozására való törekvésekkel. Számos adat bizonyítja, hogy az uralkodó, főleg Mária Terézia és II. József igyekezett olyan kompromisszumos megoldást találni, mely mindkét fél számára kölcsönösen^ elfogadható lett volna. A magyar nemesség azonban a termelőerők fejletlensége miatt nem érezte még a feudális jobbágyrendszer időszerűtlenségét, a közteherviselésben gazdasági felemelkedésének akadályát, az uralkodók reformpolitikájában általában kizárólag nemzetellenes tendenciákat látott, ezért mereven elzárkózott minden együttműködés elől. Ezért az uralkodó, hogy az osztrák polgárságnak, az ipari tőkének kedvezzen — melynek anyagi támogatására, erejére egyre inkább rászorult —, olyan vámpolitikai stb. intézkedéseket hozott, amelyek csaknem lehetetlenné tették a magyar ipar fejlődését, osztrák kézbe adták a magyar kereskedelmet, s a magyar mezőgazdaságot védtelenné tették az osztrák mezőgazdaság érdekeivel szemben. így lett Magyarország az osztrák ipar nyersanyag- és élelmiszerellátója s egyben felvevő piaca. Iparosodásunk megakadályozásának következménye lett a belső termékcsere hiánya (a folyami hajózás pl. egészen a XVIII. század végéig még a középkorvégi színvonalat sem érte el) — a vámpolitikának pedig a más országokkal való közvetlen kereskedelmi kapcsolatok kifejlődésénak lehetetlensége. A magyar mezőgazdaságban nem indulhatott meg a tőkefelhalmozódás, s a magyar nép munkájának minden feleslege, »többletterméke« részint ezeknek az intézkedéseknek hatására, részint az Ausztriában élő és költekező főurak révén — Ausztriába vándorolt, Ausztria termelőerőinek fejlődését, jólétét segítette elő. Ez volt az oka termelőerőink lassú regenerálódásának, hogy hazánk olyan lassan heverte ki a török pusztításokat. Csak a század végén kerülhetett sor némi mezőgazdasági beruházásra s közöttük kisebb vízrendezési munkálatokra. A napóleoni háború, illetve annak értékesítési konjunktúrája a nemesség számára egy korábban nem is sejtett gazdasági fel- emelkedést hozott. Azonban ez a konjunktúra igen rövid ideig tartott, sőt hamarosan egy súlyos infláció váltotta fel. A kon103
