Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XI. Magyarország gazdasági viszonyai a XVIII–XIX. század fordulóján
Mint figyelemre méltó műszaki kezdeményezést megemlítem, hogy Balia a csatorna tervrajzával együtt annak kismintáját is elkészítette, s a megye azt is felterjesztette a. Helytartó Tanácshoz. (A megye 1794. máj. 7-i közgyűlésének jegyzőkönyvében ugyanis azt olvashatjuk, hogy »a Duna és Tisza conjunctiojának Plánumát« »egy nagy ládával, melyben a miképpen lehető egybe- kötés modelája vagyon«, már előzőleg felküldte a megye a Helytartó Tanácsnak.) XI. Magyarország gazdasági viszonyai a XVIII—XIX. század fordulóján Az 1711-től 1825-ig — a Rákóczi-szabadságharc bukását megpecsételő szatmári békétől az első reformországgyűlésig — terjedő időszakot »a Habsburg gyarmati rendszer kiépítésének idejét« — a Monarchia hatalmi állását megszilárdítani akaró s a »felvilágosult« abszolutizmus eszméiből fakadó korszerű centralizáció, az összmonarchia erejét fejleszteni kívánó gazdaságpolitikai célkitűzések félsikere mellett, mint az előzőekben láttuk, olyan eredmények is jellemzik, melyek valóban jelentősnek mondhatók az ország — elsősorban gazdasági fejlődése szempontjából.172 Általánosságban azonban megállapítható, hogy a kor legfőbb jellemzője az, hogy az uralkodó (illetve a kialakuló osztrák pol- •gárság hatalmi törekvései) és a nemzet (a nem annyira nemzeti függetlenséget, mint inkább saját előjogait védő nemesség) érdek- ellentéteinek kereszttüzében szinte minden haladó törekvés felőrlődött — bármelyik oldalról indult is ki. Vagyis bármelyik félnek kedvezett is a szerencse ebben a harcban — a küzdelem kimenetele az ország és népe számára mindig szerencsétlen volt. Az indulás nehézségei mellett ez is súlyos fékje volt az ország gazdasági felemelkedésének. Kétségtelen, hogy sem a legtöbbször magyarellenes császári reformtörekvések nem nevezhetők általában haladóknak, sem a nemesség »nemzeti« ellenállása reakciósnak —, azonban a nemzeti elfogultságot leküzdve el kell ismernünk, hogy gazdasági fejlődésünk számára valószínűleg előnyösebb lett volna, ha a felvilágosult abszolútizmusnak e reformtörekvései több sikerrel járnak. Ausztriának ugyanis nagyhatalmi állásának fenntartása, a Habsburg-dinasztia örökösödési háborúi költségeinek fedezése érdekében fontos volt a birodalom gazdasági erejének növelése — 102
