Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
4. A vízgazdálkodás új súlyponti feladata — a vízellátás-csatornázás
tői a szakágazat első virágkorát hozták, csak átmeneti sikerrel jártak. A vízellátást ugyanis sokáig magánügynek legjobb esetben közigazgatási-közegészségügyi feladatnak tekintették. De e feladattal sokáig csak a gazdagabb, nagyobb városok és községek tudtak — több-kevesebb sikerrel —megbirkózni. A száz évvel ezelőtt (1873-ban) egyesített főváros nálunk sokáig egyedül állott ezen a téren. Egyes kisebb városok, települések vízellátásának ügye csak a századforduló táján mozdult ki a holtpontról — a Kvassay által szervezett „Közegészségügyi mérnöki szolgálat" működése nyomán. Ennek az időszaknak a szerencsés kivételei közé tartozott Szolnok is, amely már századunk elején — és sok tekintetben úttörő módon: felszíni vízkivétellel — oldotta meg vízellátását. 121 " 124 A Közép-Tiszavidék egyéb településeinek vízellátása azonban, a jelentős erőfeszítések és szép kezdeményezések ellenére — az Alföld általános helyzetéhez hasonlóan — lényegében megoldatlan maradt. Nézzük tehát a II. világháború előtti idők dokumentumait, főleg a korszak végérő!. Mégpedig nemcsak az összehasonlítás kedvéért, hanem mert ekkorra már mindenki előtt nyilvánvalóvá vált a fennálló állapotok tarthatatlansága, mint arról az Országos Ivóvízellátási Kongresszus anyaga tanúskodik. 125 Mindaz, amit e dokumentum a korszakról általánosságban elmond, fokozottan érvényes az országos viszonylatban is elmaradott Alföld tipikus területére, a Közép-Tiszavidékre. Bevezető jellemzésként idézzük tehát a vízügyi szolgálat tanúként ma is meghallgatható ismert munkatársának dr. Lászlóffy Woldemárnak erre vonatkozó sorait: „ ... az ivóvízellátás kérdése sürgős megoldásért kiáltó országos üggyé növekedett. . . ma már általánosan ismeretes, hogy hazánk lakosságának csak kb. 22%-a iszik vízvezetéki vizet és 40%-nak a vízellátása komolyan kifogásolható ... 50 városunk közül 30-ban nincsen vízmű, s ez utóbbiak közül négyben 50 000-nel több lélek lakik. A falusi lakosság helyzete meg egyenesen siralmas, az ásott kutak 73%-a fertőzött." 126 Ismeretes, hogy a települések ásott kutakból való vízellátása kiterjedésük és népességük növekedésével, vagyis a talaj- és talajvízszennyeződés fokozódásával válik lehetetlenné. Ezért a lakosság, ha erre csak módja volt, mindig és mindenhol a bővebb vizű vízfolyások vizét részesítette előnyben. így volt ez a Tisza, a Zagyva és a Körösök mentén és általában az egész Közép-Tiszavidéken is. Régebben, mint láttuk, nemcsak Szolnok városának (és még régebben várának is), hanem minden folyó menti településnek a lakossága az élő vízből szerezte be saját és állatai ivóvizét. A várban pl, csak szükség esetére (ostrom idejére) építettek egyetlen ásott kutat. (A Tisza közelsége miatt azonban valószínű, hogy ez is a folyóból kapta vizét: természetesen talajszűrésű Tisza-vizet adott.) Jól jellemzi a Tisza menti falvak helyzetét egy körzeti orvosi jelentés az 1930-as évek második feléből : ,,A Tisza partján elterülő község lakossága ivóvízszükségletét évszázadok óta a folyóból és a házak udvarán levő, szennyezett felső talajvizet szolgáltató, nyitott ásott kutakból fedezi. A jó vizűnek ismert kutakról a Közegészségügyi Intézet vizsgálata során ismételten kiderült, hogy fertőzöttek. Az egészségtelen ivóvíz élvezetének feltétlenül nagy szerep jut a hastífusz, vérhas és más enterogen fertőző betegségek terjesztésében, amit bizonyít az is, hogy a községben ezek a betegségek — minden óvintézkedés pontos és lelkiismeretes megtartása ellenére — évente felütötték fejüket és megszedték —• főleg a fiatalság köréből — halálos áldozataikat. Csak az egész lakosság hastífuszellenes védőoltása vetett véget a gyilkos kór évszázados uralmának" 126 A kisebb településeken, tanyákon, ahol a talaj nem szennyezett, a kutak többnyire sziksós vagy keserűsós vize iható volt, fogyasztását a szervezet minden károsodás nélkül megszokta. A tudatlanság, gondatlanság és a belterületek talajának elkerülhetetlen szennyeződése miatt azonban az ásott kutak egyre nagyobb része vált fertőzötté.
