Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
2. A „Tiszavölgy rendezésének" befejező szakasza
A Tisza-csatornázás legnagyobb létesítménye a Kiskörei Vízlépcső tehát minőségileq új szakaszt nyit a Közép-Tisza szabályozásában, s új követelményeket támaszt területünk ármentesítésével és belvízrendezésével szemben is. E helyütt csak a létesítmény folyószabályozási hatásával foglalkozunk, egyéb vonatkozásait a megfelelő fejezetben tárgyaljuk. A vízgazdálkodás egészében érvényesülő korszakos szerepét pedig az utolsó — a vízgazdálkodás általános helyzetét és távlatait vázoló —, korszakunk keresztmetszetét adó, összefoglaló fejezetben ismertetjük. A folyócsatornázással kapcsolatban szükségessé vált szabályozási munkák egy részét a Tisza medrében épített és épülő főművek biztonságát szolgáló meder- és partbiztosítások képezik. Másrészük a Kiskörétől mintegy 120 km-re, Tiszalökig ható duzzasztás miatt vált szükségessé. E szakaszon ugyanis jelentősen megemelkedik a középvízi szabályozás eddigi mértékadó szintje, s emiatt a partbiztosítások hosszát és magasságát növelni, az eddig nyugalmi helyzetű kanyarokat védeni kell. A várhatóan növekvő hajóforgalom nagyobb uszályai miatt az éles kanyarokban átvágás vagy mederkorrekció is szükséges lehet. (A hajózóút javítása érdekében a Kiskörei Vízlépcső építésével kapcsolatban pl. máris el kellett végezni az Aranyosi kanyar átvágását a 418,9—421,0 fkm között.) — A duzzasztás eredményeként a Kisköre—Tiszalök közti szakaszon az eddig javíthatatlan gázlók egész sora szűnt meg, s a hajózás zavartalanná vált. Megjegyzendő, hogy a vízlépcső építése idején (még a duzzasztás előtt) — a vízi úton való anyagszállítás érdekében több gázló rendezését kellett elvégezni. A véselaposi, derzsi, pervátszigeti, cserőközi, aranyosi, tiszafüredi alsó és felső (hordói) gázlónál mintegy 8000 m 3 terméskövet és 4500 m 3 rőzsét építettek be, illetve a gázlók kotrásánál 50 000 m 3 földet emeltek ki. 50 /^ A vízlépcső alatti hajózási akadályok kisvíznél továbbra is megmaradnak s azokat csak a 253,0 fkm-nél tervezett Csongrádi Vízlépcső duzzasztása szünteti meg. A középvízi szabályozás új mértékadó vízszintjének megfelelően a szabályozó műveket a Kisköre—Csongrád közti szakaszon is ki kell építeni s a hajózás érdekében az éles kanyarokat megszüntetni, miként az Kisköre felett folyamatban van. (A követelmények a hajózás és a középvízi szabályozás szempontjából itt is ugyanazok.) Végűi: számolni kell azzal is, hogy éppen az építőanyag-szállítás érdekében, több gázlót a Kisköre—Csongrád közti szakaszon is meg kell szüntetni még az építés megkezdése előtt. 2.3 ÁRMENTESÍTÉS — ÁRVÍZVÉDELEM A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság gondjaira bízott árvízvédelmi vonalak hosszát a vízügyek államosításáról szóló rendelet a korábbi gyakorlatnak megfelelően, vagyis az addig itt működött társulatok érdekeltségi területeit és töltés-szakaszait tekintetbe véve határozta meg. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az államosítás végrehajtása az új vízügyi szervezet (a Szolnoki Vízgazdálkodási Körzet két, Szolnoki és Karcagi Ár- és Belvízvédelmi Kirendeltsége) árvízvédelmi munkájában semmi zökkenőt nem okozott. 51 A területi árvízvédelmi tevékenység határait utóbb, a vízügyi szervezet átmeneti megosztása idején, az akkori illetékes főhatóság a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium némileg módosította ugyan (1951-ben), de ez sem jelentett lényeges változtatást, hanem inkább csak az időközben kialakult gyakorlat jóváhagyását. Ekkor sorolták be ugyanis hivatalosan is az állami védvonalba pl. a Szolnok belsőségeit védő tiszai gátakat és a Zagyva két-
